Az elozo posztban a destruktiv, karos (tomeg)kulturaval allitottam szembe mind az un. magas-, mind pedig az alacsony (mely)-kulturat. A ket utobbi mindegyike igazi ertekeket hordoz (ld. amit errol irtam ott), vagyis mas szoval az igazi “ellenseg" napjainkban nem a melykultura (ahogy egyesek szeretik ezt beallitani), hanem a kozeputas muveszet. Itt azonban erdemes egy picit elidozni, es megvizsgalni, mi is tortent a muveszettortenet folyaman a magas- es melykulturaval, mert ami tortent, az valoszinuleg tovabbi magyarazatra var (de az nem ennek a posztnak a feladata, hogy azonnal lehutsem az izgalmakat).
Napjainkra, az avantgarde hatvanas evekbeli elhalalozasa ota, a ket szelsoseg hatara teljesen elmosodott, es jo nehany esetben el is tunt. A posztmodern hatasa ala kerult muveszet a tomegkultura soha veget nem ero kontextualis hullamzasatol fugg, ami pedig szorosan osszenott az iranyadas, a (tomeg)termeles es a minel nagyobb mervu elburjanzas parancsaval. A posztmodern nem erti es ertekeli tobbe a magas- es alacsonykultura kozotti lenyeges kulonbseget es osszjatekot. A tomegkultura es a posztmodern parazita kapcsolata (errol lasd itt) egyszeruen szolva bemocskolta a posztmodern jelenseget a kozeputas kultura kepeben – a muveszi intenciokra ma mar azt lehet mondani sokszor, hogy se hus, se hal.
Eloszor is, probaljuk meghatarozni, mi is valojaban a magas- es melykultura, hogy lassuk, honnan is jutottunk idaig.
A mely- (vagy ‘alacsony’) kultura definialasa viszonylag egyszeru es mindig is az volt. Ez a kikozositettek kulturaja. Kikozositettek alatt ertjuk az akarmilyen szempontbol elnyomottakat, marginalizalodottakat, az alvilagban eloket, a tarsadalom sotetebb es kegyetlenebb teruleten mozgo embereket. Hogy egy kozkeletu reflexszel eljek, az ‘alacsonymuveszet’ mindig is a ‘szex-drog-rock & roll’ harmasaban mozgott, de nem ugy, ahogy azt a tomegfilmgyartok es televiziocsatornak sugarozzak felenk, hanem a Szerelem es Halal (Erosz es Thanatosz) konkret fizikai ertelmeben. Benne a kultura kemeny es nehez szegletei testesulnek meg, a letezes csiszolatlan erzelmi kepzodmenyei, csontig csupaszitott vazai. A melykultura a testbol magabol ered, es elmerul a freudi Oszton-enben (Id). Tiltott vizualitast hoz letre, az exisztencia duhos kifakadasat es egyben sotet magiajat alkotja meg. Innen ered a primitivizmus Picasso munkaiban, Jackson Pollock frocskolt gesztusaiban, sot, ebben kereshetjuk a kurvak es meleg kemenyfiuk szentte es martirokka valasanak okat is Caravaggio kepein. A melymuveszet nem a Muveszet, hanem a libido kategoriajaba tartozik: azonnali, surgeto es kozvetlen. Fokent azonban mindenfele altalanos muveszi normaktol kulonallo velemenyt kepvisel.
A magasmuveszet meghatarozasa talan akkor jo, ha a a definiciohoz vezeto utat ket lepesben tesszuk meg. Az elso fele a letezessel, a letezesunkkel, a sajat tapasztalatainkkal valo kapcsolat. Ez a muveszet ugyanis ertelmezni es kifejezni probalja a megelt elmenyek erzelmi es intellektualis tartalmat. Ebben persze igen hasonlit az un. alacsonymuveszethez, de azzal ellentetben a magasmuveszet magaban foglal egy igen lenyeges kritikai alapallast is, amely lehetove teszi, hogy az ertelmezesalkoto vizualis folyamatban sokkal melyebben vegyunk reszt. Ennel azonban meg lenyegesebb, hogy a magasmuveszet nem mas, mint ellenszegules es szakitas az elozo (addigi) magaskulturaval. Ahhoz, hogy valami magasmuveszette valjon, asszimilalodnia kell a multtal, es egyben meg is kell ertenie azt, hogy aztan teljesen uj nezopontbol szembeszalhasson ezzel a kollektiv emlekezettel. A magaskultura (-muveszet) lenyegesen tobb, mint pusztan az egyen koranak es viselkedesmodjanak a resze - mint az alacsonymuveszet peldaul. (Majdnem) barki kepes erzelmeinek kifejezesere vagy gondolatainak elmagyarazasara, de ahhoz, hogy mindez beemelodjon a magasmuveszetbe, az kell, hogy ezeket a gondolatokat az elozo korok (elozo magaskulturak) vizualis megoldasain tulra legyunk kepesek cipelni, taszitani es nyomni. Nagyon nehez ez. Ehhez tul kell lepnunk korszakalkoto muveszeken, az elozo korok oriasain.
A magasmuveszet nem fogadhato be konnyen es gyorsan, mert elso pillantasra igen gyakran nem nyilvanvalo, mirol is szol. Nem arrol van szo, mint ahogy gyakran elhangzik ez a vád, hogy a magasmuveszet szandekosan ‘lila’ (‘elitista’) akar lenni, hanem inkabb arrol, hogy a torteneti elodok provokalasa miatt bizarr es kenyelmetlen legkor veszi (veheti) korul. Nem csoda, hiszen Uj.
Az alacsonymuveszetben szinten megtalalhato az ellenallas es a kozvetlenseg vonasa es talan ez az a pont, ami miatt a nyugati kulturakban a reneszansztol kezdve igen sok evszadon at termeszetesen keveredett a magas- es melymuveszet. A reneszansz ilyen szempontu tortenete igen kozismert: az antik kulturak felfedezese az uralkodo muveszet gyokeres ujraertelmezesehez vezetett, megszuletett az embert kozeppontba allito vizualis kultura, es a muveszek fuget mutattak a korszak gotikus alkotoinak. Ez az uj magaskultura ujraertelmezte a klasszikusok uzenetet es beolvasztotta azokat sajat koranak aramlataiba, igy segitve az Uj formalodasat, a regi viszonyokra igen veszelyes humanizmus kibontakozasat.
Nagyon jo pelda az uj es a regi osszeutkozesere a Michelangelo folhaboritonak kikialtott freskoi koruli allando korabeli vita. A hivatalos hatosagokat kepviselok kozul sokakat remulettel toltott el a meztelenseg es a nem is nagyon leplezett homoerotika kepi abrazolasa ezeken a falfestmenyeken. Nehanyan szenvedelyes tiradakban taglaltak peldaul, hogy a Sixtus-kapolna figurai szegyentelenul mutogatjak bunos testreszeiket, ami inkabb valo egy rosszhiru furdo falara, mint a pápai szentelybe. Michelangelo, szokasa szerint igen elegansan bar, de ketsegkivul az alacsonymuveszet kellekeivel vagott vissza, mar-mar egy reneszansz graffiti formajaban: az egyik vadlojat peldaul odafestette a tobbi alak koze, hatalmas szamarfulekkel folszerelve, ahogy egy kigyo vidaman falatozik a nemi szerveibol – ez a buntetese, amit orok idokre turnie kell. A Michelangelo altal folhasznalt bosszu-motivumok gyakran tuntek fol abban a korban Roma utcainak hazfalara firkalva, hogy a melyretegben elok igy szegyenitsek meg es tegyek nevetsegesse ellensegeiket. Latva a freskokat, Michelangelo erzelmei kritikusaival szemben nem ketsegesek; de azt is latnunk kell, hogy a kor alacsonymuveszetenek es a klasszikus romai hagyomanyoknak a Michelangelo-fele kifinomult stilusu otvozete micsoda pompas peldaja az uralkodo magasmuveszet kritikajanak. Azon ritka pillanatok egyike, amikor a magas- es melykultura egy szekertaborba kerul az elet koznapi szintjen az elodokkel szembeni kozos kritikai szemlelet miatt. Ennek kovetkezmenye rendszerint oriasi: a muveszettortenetben igy kezdodnek az uj korszakok. (Tovabbi jo pelda lehetne peldaul az impresszionistak muveszettel szembeni ‘bunos’ attitudje: nem csak azzal mentek szembe az akademistakkal, hogy kivittek a festoallvanyt a szabad eg ala, hanem fokent es elsosorban azzal, hogy mindenfele eszmenyi jelenetek helyett – horribile dictu! - a hetkoznapokat, a mindennapi embereket kezdtek festeni.) Az oriasok muveszetfelfogasaban igen sokaig igy elt egyutt a magas- es melykultura, a magasztalt ereny es az elatkozott bun.
Manapsag mar nem ez a helyzet. A magas es a mely belegubancolodott a kozeputassagkent ismert oriasi kereskedelmi halo kulonbozo melysegu bugyraiba. A korabban tipikusan melykulturahoz tartozo jelensegek, peldaul a pornografia egyes teruletei, a tetovalas, az utcai falfirkak, de akar a heavy metal egesz kellektara mara meghatarozhatatlanul maszatos hatarokkal rendelkezo divatiranyzatokka valtak. A magaskultura idealjait, mint mondjuk a lazadasra valo hajlamot, a tudatosan elest, az ihletet, az eszmenyrombolast, a vitat, az ellenkezo velemenyformalast ma mar egyetemi kurzusokon tanitjak. A vallalati kultura kutatasi- es fejlesztesi foosztalyai szorgalmasan atgyurtak es a maguk kepere formaltak a hatalmi strukturakkal vagy intezmenyes tanitasokkal szembeni harc es osszeutkozes hagyomanyosan magaskulturabol szarmazo gondolatait - igy teremtik meg az allandoan uj Ujat.
A profizmus megfertozte mind a magas-, mind a melykulturat. Gondoljunk csak az egyik legtipikusabb melykulturalis jelensegre, a falfirkak, a graffiti muveszetere. Ma mar nem csak oriasi muzeumi tarlatot kapnak a leghiresebb graffiti muveszek, hanem a szazszazalekosan kereskedelmi celokra letrejott alkalmazott grafika egyik oriasi es dominans stilusiranyzata lett a ‘graffiti-stilus’. Vagy ugyanennel a teruletnel maradva, megjelentek a koznapok szintjen es mara mar szilard vizualis elemme valtak vallalati ‘falfirkak’: buszok falan hatalmas plakatok hirdetnek kulonfele fogyasztoi termekeket; hirneves kepzomuveszeket kernek fol, hogy ‘firkaljanak’ ossze markas gepkocsikat, grafitti muveszek pingalnak operahazi diszleteket, es igy tovabb. Ez a fajta ‘muveszet’ csak a befogadok penzet akarja, mikozben egy szintre hozza az egyediseget (individualitast) es a szemelyes hangot. Ez ugyanis az, amit a tomegkultura megkivan.
A valaha letezett magas- es melymuveszet jelensege vegleg elveszett. A vallalati kultura altal iranyitott muveszeti elet lassan belefullad a kozeputassagba. Hogy korunk magas- es melymuveszetenek ujraertelmezese vajon segitene-e ezen az elkeserito helyzeten, nem tudhato. Foladni azonban nem kellene.