Sokaig a pszichologia az emberi viselkedes motivacioit egymastol elkulonulten letezo tenyezokkel probalta magyarazni. A helyzet lenyegeben akkor kezdett megvaltozni, amikor a negyvenes evek kozepe tajan Maslow folallitotta azt a bizonyos szukseglethierarchia elmeletet. Eszerint, amint az ember megvalositja onmagat (kiteljesiti onmagat) es eleri a spiritualis szuksegletek kielegitesenek szintjet, ez azt is jelenti egyben, hogy bolcsebbe, tapasztaltabba, stb. valik, es mintegy automatikusan tudni fogja, hogyan kell viselkednie, mit kell tennie a helyzetek tobbsegeben.

A Maslow-fele szuksegletek hierarchiajat lenyegeben ket alaptipusra lehet bontani, ha jol megfigyeljuk: a deficitszuksegletek (a kezdetiek, az alapveto biologiai szuksegletek, amelyek hianyokat - deficiteket - szuntetnek meg, es igy probaljak visszaallitani a "nyugalmi" allapotot) es a let- vagy novekedesi szuksegletek (a kesobbiek, a deficitszuksegletekre raepulok, a bonyolultabb pszichologiai szuksegletek / motivaciok). Ahogy az elozo mondat szohasznalatabol is kiderul, Maslow azt allitotta, hogy ezek szigoruan piramis-jelleguen epulnek egymasra, azaz, a folsobb retegek csak akkor kovetkezhetnek, ha az alapveto szuksegletek mar maradektalanul kielegultek (a kesobbi kutatok finomitottak a folso szinteken es kiegeszitettek azokat).

Ennel a modellnel nekem azonnal szembetunik az is, hogy Maslow maig nepszeru elmelete lenyegeben egyfajta neo-platonikus dichotomiat (dualizmust) tukroz, azaz az ember két en-jet kulonbozteti meg: a primitiv en-t es a folsobb en-t.

Hm. Ugy gondolom, hogy Maslow-nak lenyegeben igaza van, amikor az emberi let kettossegerol beszel. Sot - hogy visszakapcsolodjak az altalam eddig vegiggondoltak egyik legfontosabb ismervehez - meggyozodesem, hogy ez a dualizmus parhuzamba hozhato a kollektiv (egyuttes) egzisztenciaval is (es igy ervenyes ra). Amikor ugyanis az erdekekre alapulo tarsadalmi atalakulas bekovetkezik, siman fol lehet fogni ugy is, hogy a kollektiv en a deficitszuksegleteket elegiti ki (a piramis aljan levoket), es amikor letrejon az elsosorban uj erkolcsi normakra epulo szocialis valtozas, a Maslow-fele let- vagy novekedesi motivaciok kerulnek sorra. (Ezen a ponton talan erdemes tisztazni, hogy ez esetben, amikor tarsadalmi atalakulasrol beszelek, nem csak a teruleten vagy ideologian alapulo politikai valtozasokra gondolok, mert ez szamomra csak az utolso elotti lepes. A legutolso fazist en az emberisegben, mint egeszben letrejovo valtozaskent ertelmezem.)

Ha foltetelezzuk, hogy a fonti parhuzam valid (es nekem ugy tunik, az!), akkor nem jelenti-e ez egyertelmuen azt is, hogy a kollektiv (az egyuttes, kozos) en ugyanugy, mint az egyen, alaptermeszete szerint letenek minden pillanataban arra torekszik, hogy az elozo momentumnal jobb (tobb?) legyen? Sot, az is igen valoszinunek latszik nekem, hogy a kollektiv letnek megvan a sajat, kulonbejaratu, quasi-fuggetlen "lete", elete, es ez az onallo let bizonyos mertekig sajat-vezerlesu atalakulasra (is) kepes. Masreszt viszont vigyazni koll ezzel a meresz kijelentessel: ne feledjuk, hogy az egyen ezen a dinamizmuson belul (altala) letezik, mint sajat-vezerlesu eloleny, akinek (egyik) alaptermeszete eppen szabad akaratanak kifejezese.

Elerkeztunk egy izgalmas paradoxonhoz: a vegso elszamolasnal abszolut egyedul maradunk. Onalloan (=egyedul) szuletunk meg es onalloan halunk meg. A ket vegpont kozott pedig teljes mertekben onalloan birtokoljuk a sajat gondolatainkat es cselekedeteinket. Es megis. Mint a kollektiv let reszei, tagjai, befolyasoljuk azt, es az is befolyasol bennunket. Azaz: bizonyos ertelemben mi magunk vagyunk a kollektiv let, es ugyanakkor a kollektiv let nem mas, mint az "osszes en" megnyilvanulasa.

Mellesleg (es emlekeztetoul): ezt Ottlik sokkal szebben megirta már.

_______________________

Az idekapcsolodo "Lenni..." posztok (elozmenyek) a 'filozófia' cimkere (bal oldali oszlop) kattintva erhetok el.