A minap megint kiserletet tettem, hogy vegignezzem az Audition cimu filmet, es megint csak kudarcot vallottam, aminek – ugy sejtem – nincs koze a mozi minosegehez (bar hogy jo-e vagy sem, meg mindig nem tudom nyilvanvaloan). Ahogy oregszem, az erzelmi-tolerancia kuszobertek (ha ilyen letezik egyaltalan) alacsonyabbra helyezodott bennem. Sokkal kevesbe vagyok kepes elviselni akarmilyen formaban az eroszakot (ha gyerekek ellen iranyul, akkor szinte egyaltalan nem, mas kontextusban azert ra tudom magam venni, hogy vegiguljem/olvassam).
A filmmuveszet, mint olyan, persze forrasa lehet egy csomo, ki-tudja-honnan-elokerulo kifinomult(abb) erzelemnek meg lelekbe mászásnak is, de azert igazabol ennel sokkal tobbretegubb(nek kellene lennie): vegsosoron (elvileg) az emberi tapasztalas es erzekek egesz spektrumat zongorazza vegig. Es ha belebotlok egy olyan, szamomra frusztralo elmenybe, mint amilyen az Audition volt, a nyitottsagot, a mindenfele emberire valo nyitottsag muszaj-saganak a demokratikus mantrajat probalom ismetelgetni magamban (gyakorta kudarccal, mint az ebbol is latszik).
Van Linda Williams-nek az a hires, sokat idezett tanulmanya a kilencvenes evekbol (Film Bodies), amiben harom olyan filmzsanert emlit, amelyek valahogy soha nem szereztek nagy tekintelyt entellektuel korokben: a horror, a melodrama es a porno. Mindharom lenyegesen elhajlik a klasszikus, elbeszelo mozik normativajatol, fokeppen a bennuk megjeleno tul-abrazolasok miatt. Ez okozza azt is, hogy a nezok sokszor ugy velik, hogy ezek a filmek teljesen indokolatlanul, osztonokre hatoan manipulativak, ha finomkodni akarnank, ugy is fogalmazhatnank: "illetlenek". Mas szoval ezek azok a mufajok, amelyek tudatosan leromboljak a befogadoban azt az esztetikai tavolsagtartast, amely a nezo (olvaso, hallgato, stb) kenyelmes es biztonsagos muelvezetenek egyik osszetevoje.
Szinten Williams irja ugyanitt, hogy van még valami mas kozos vonas is ezekben a "testi mufajokban" (az o kifejezese): amellett, hogy mindharom tipusban emberi testtel kapcsolatos eltulzott latvanyt abrazolnak (a horrorban az eroszakot, a melodramaban az erzelmeket es a pornoban az orgazmust), ugyanakkor mindegyik eloidezi a nézőkben azt a tényleges, azonos-ideju (lelki-fizikai) reakciot, amit ezek a jelensegek okoznak (vagy okoznának) a néző valóságában: a félelmet, a sirást es a szexualis izgalmat (ld. a puszta osztonokre iranyulo hatast). Azaz: nem csak, hogy szo sem lehet tobbe arrol a bizonyos (huvos?) kivulallasrol, az esztetikai tavolsagtartasrol, amely egyfajta "vedelmet" jelent, biztonsagot, hanem a befogado szo szerint szinte a sajat boren (testeben), fizikai mivoltaban eli meg/at ezeket a mozikat, kiszolgaltatva (akarata ellenere) az osztonoknek. Azt gondolom, ez az egyik oka annak, hogy sokszor elkerulni igyekszunk ezeket a filmeket.
Akar igy, akar ugy, akar megfejtem az esetleges okokat, akar rejtely marad (pl. az, hogy ha ez igy igaz, akkor miert nem odzkodom a pornotol es a melodramatol), most egy darabig hurcolom ezt a tusket, de azert sem adom fol az Audition-t, csak – megint - elnapolom.