Az előzőek végefelé a kollektív valóságot, a kollektív létezést kezdtem piszkálni. Sartre-ral kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, hogy bár - egzisztencialista szemszögből - valóban egyedülállóan, egymástól függetlenül, magányosan létezünk, és az egyéni lényeg megteremtésének hosszú folyamatában mindenki a saját, önálló útját járja / keresi, eközben (pontosabban: ezzel együtt, esetleg ennek ellenére) valamiféle módon megteremtődik, létrejön az a bizonyos kollektív egzisztencia is. Azaz, ahogy írtam is, akárhogy is nézem, az egyéni létezés és a kollektív valóság nem csak hogy nem zárják ki egymást, de valahol egymás függvényei is. (Vagy valahogy így, talán.) Viszont az is igaz, hogy a dolog magába foglal egy igen érdekes paradoxont.
Kezdjük megint a kályhánál.
Ugy tunik, hogy el bennunk egyfajta mely alapigeny a kozossegbe szervezodesre (gondoljunk csak az emberiseg kezdete ota jelenlevo se szeri se szama csoportokra, kozossegekre, tarsasagokra, tagozatokra, partokra, mittudomen). Nagy a valoszinusege, hogy van valami kolcsonosseg, korrelacio ekozott az onszervezodes es a bennunk letszuksegletkent elo interakcio kozott. (Sok peldat lehetne hozni erre, hiszen tapasztalatbol is tudjuk, hogy az ember nem igazan kepes elszigeteltsegben letezni - nem veletlenul szamit a maganzarka kulonosen embert probalo buntetesnek.)
Vagyis a tapasztalat arra mutat, hogy az egymastol elkulonulten letezo szemelyekben eros szukseglet mutatkozik az egyuttelesre, a kollektiv letezes bizonyos formaira is.
Mihez kezdunk ezzel a "kollektiv letezessel"? A tortenelem tanusaga szerint - igen leegyszerusitve - tarsadalmakba rendezodunk, majd idovel atrendezodunk kisse vagy nagyon masfajta tarsadalomba, es igy tovabb. Ezeket a tarsadalmi valtozasokat (avagy maskeppen: a kollektiv letezes kulonbozo formainak kialakualasat) nyilvan egyreszt az erdekek, az esszeruseg, masreszt pedig bizonyos erkolcsi megfontolasok vezerlik.
A fokent vadaszatra es gyujtogetesre berendezkedett torzsek koreben, anno, a torzson kivuli egyenek meggyilkolasa valoszinuleg nem szamitott nagy ugynek. (Igen konnyen foltetelezheto, hogy meg batoritottak is ezeket, tekintettel a rendelkezesre allo forrasok viszonylagos korlatozottsagara.) Igen am, de a torzson belul szigoruan tiltottak az emberolest. Az ehhez ertok szerint ennek a tiltasnak vajmi keves koze volt a mai ertelemben vett "erkolcsiseghez". Egyszeru gyakorlati oka viszont nyilvanvalo: a letfenntartas biztositasahoz (=vadaszat pl.) eros, izmos, "tulelo" emberek kellettek, igy aztan ha oket elveszitette a torzs, akkor onnon letezese, fonnmaradasa forgott veszelyben. (Mai pelda lehetne mondjuk a kozlekedesi szabalyok betartasa - fokent olyan orszagokban, ahol a motorizacio, a szemelyauto birtoklasa nem luxus, hanem alapveto munka- es / vagy letfenntartasi-eszkoz, ld. USA. Nem azert allunk meg a pirosnal, mert hogy belso moralis kesztetest erzunk erre, hanem azert, mert enelkul az egyuttmukodes, konformizmus nelkul a tarsadalom mobilitasa egyszeruen megszunne, veszelybe kerulne; mindenki erdeke tehat a szabalyokhoz valo alkalmazkodas.)
A kollektiv valosag erkolcsi megfontolasok altal vezerelt valtozasa mar kicsit bonyolultabb.
Az osszes eloleny kozul az ember az egyeduli erzo (erzelmekkel rendelkezo), gondolkodo egyed. Ez teszi lehetove az elvont fogalmakban valo (absztrakt) gondolkodast, ami vegsosoron az ember lenyegenek, termeszetenek megteremtesehez vezet. A ketto (absztrakt gondolkodas + erzelem) kovetkezmenye, hogy embertarsaink irant beleerzest, szanalmat, es hasonlokat erezhetunk. Es ha ez az egyutterzes egy masik erzo egyed fele iranyul, akkor mar kozos, egzisztencialis empatiarol beszelhetunk, nem vitas. Ugy nez ki tehat, hogy az idok soran az a kepessegunk, hogy empatiankat, egyutterzesunket kivetithetjuk, atvihetjuk egy masik - bar megengedem: onallo, elszigetelt - egyenre, odavezetett, hogy kialakult egy bizonyos etikai folepitmeny, szerkezet, ami meghatarozza egy adott tarsadalom moralis fejlodesenek iranyat.
Az absztrakt gondolkodas tette lehetove azt is, hogy rakerdezzunk letezesunk termeszetere, avagy maskeppen: foltegyuk azokat a bizonyos "nagy" kerdeseket. Nagyjabol (azaz leegyszerusitve) igy alakultak ki a kulonbozo filozofiai es / vagy teologiai elkepzelesek a valosag termeszeterol. Ezt csak azert tartom szuksegesnek megjegyezni, mert ha belegondolunk, akar Istennek (vagy valami termeszetfolotti lenynek), akar az altalam emlitett egzisztencialis empatianak tulajdonitunk bizonyos (tarsadalmi) viselkedesi modokat / normakat, maga a vegeredmeny (a reakcio bizonyos szituaciokra) nem sokban kulonbozik. (A masik ember meglopasa elitelendo, akar azert, mert ez a masik embernek kenyelmetlenseget, bajt okoz, akar azert, mert Isten tiltja. Az ok, amiert azt valasztjuk, amit, gyokeresen kulonbozik ugyan, de ugyanazt a vegso dontest okozza: nem lopunk.)
Viszont az is teljesen igaz, hogy egy tarsadalmi atalakulasnak (vagyis a kollektiv letezes valtozasanak) az oka elegge keplekeny ilyen szempontbol. Egyazon indok follephet eloszor esszerusegi megfontolasbol, kesobb viszont moralis eloirassa alkakulhat (lasd mondjuk a rabszolgasag, a gyerekmunka intezmenyet - fokent utobbiban keveredik erosen a ket - es tobb - szempont).
Lassan el is erkezunk ennek a felvonasnak a vegere. Ahogy emlitettem, mint egyeduli erzo, gondolkodo lenyek az elovilagban, kepesek vagyunk magunk meghatarozni, kialakitani lenyegunket, meghatarozo termeszetunket, tovabba kepesek vagyunk ezek atalakitasara, es sok-sok egyeb valtozasra is (ahogy az egzisztencialistak allitjak). Viszont figyelembe veve a fontieket, abban is halalbiztos vagyok, hogy ugyanez elmondhato a tarsadalomrol is, avagy ("kollektiven" szolva) az emberi fajrol, magarol. Es ha a letezesunk altal kifejezesre juttatott egyeni valosagunkat szembesitjuk azzal a szuksegletunkkel, hogy kozos szervezodesekbe tomoruljunk, akkor ugy nez ki, hogy amikor hozzafogunk, hogy megteremtsuk sajat, egyeni letezesunket egy kozos egzisztencia kontextusaban, egy igen-igen izgalmas paradoxon sejlik fol.
(A kovetkezo reszben - ha lesz - ennek a kollektiv letezesnek a tudatossagat gondolom vegig.)
_______________________
Az idekapcsolodo "Lenni..." posztok (elozmenyek) a 'filozófia' cimkere (bal oldali oszlop) kattintva erhetok el.