2013. 06. 10.
Lenni vagy miért lenni.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Will Eisner konyvét olvasgatom kicsit mostanaban, es nem tudom, hogy azert-e, mert hogy igen furcsa idoket elunk, de az abban szereplo egyik kozponti gondolat (az a bizonyos "mi az eletem celja?", avagy maskeppen: "mi tart bennunket - mint emberiseget is, meg egyeneket is - eletben?") eszembe juttatott valamit (megint) ezzel kapcsolatban, ugyhogy A vajszinu huseges olvasoi kenytelenek lesznek vegigszenvedni egy ki-tudja-hol-all-meg letelmeleti szoszmotolest. 

Egyebkent Eisner helyett kezdhetjuk akar Descartes-tal is, azzal a bizonyos, igen idevago hires mondasaval, cogitoergosum. Eleg dobbenetes eletpillanatom volt, amikor eloszor hasitott belem ezeknek a szavaknak a tenyleges igazsaga: itt van egy vitathatatlanul zsenialis elme, aki megprobalja osszeszedni azokat az elet-dolgokat, amelyeket halalosan biztosaknak tud, es a vegen egyetlen egy arvagyerek marad a listan, az o sajat letezese (meg persze, ami ennek a valosagnak a folyomanya). Minden egyeb csak tudatunk specialis allapotan, a hiten alapszik, sugallja Descartes. Isten, haza, szeretet, bizalom, munkavagy, akarat, celok, mittudomen: semmi, de semmi nem szilard bizonyossag, csak az o sajat existentiaja, csak a sajat gondolatainak (agyállományának) a visszhangja: erzekeli a kulvilagot, es csak ezert, ez altal letezik. (Mellekesen ez jo kiindulopontnak latszik az emberi lenyeg atgondolasara is.)

Visszaterve az "eletem ertelmere", en igen hatarozottan (szilardan) hiszek benne, hogy ilyen letezik valahol, valamilyen formaban (az evolucios ertelmezestol fuggetlenul - vagyis inkabb osszefuggesben vele - is), es az is igaz, hogy egy bizonyos szinten ez mindenkinel valami szemelyes, egyedi, csak ra jellemzo, relativ dolog. De arrol is meg vagyok gyozodve, hogy az eletunk ertelmenek megtalalasa kapcsolatban all az emberisegnek, mint egesznek, a mely(ebb) megertesevel. (Es az en kis populista-aktivista lelkem meg azt is mondja, hogy ez a latoszog novekedes esetleg magaval hozhatja azt is, hogy a megertes kozelebb hoz bennunket egymashoz. De ez mellékszál.) Azaz szamomra inkabb ugy relevans a kerdes, hogy "mi az eletunk ertelme", igy, szimbolikus tobbesszamban. 

Ott tartottam (amig el nem szaladt velem a patetista paripa, én, a paripatetista), hogy ugy nez ki, gondolkodunk, es ezert letezunk; eddig stimmt. De vajon mit kezdunk mindezzel a "gondolkozassal"? Hogy nagyon leegyszerusitsem a valaszt: elunk. Akkor tehat ez a felelet a "mi az emberiseg eletenek ertelme" kerdesre? Hogy "eljunk"? Esetleg elaboralhatjuk ugy, hogy "jol eljunk"? Ez utobbival nyilvan az a bibi, hogy az ilyenek, mint "jolet", "tisztesseg", de akar az alapveto "jo" es "rossz" fogalmak is, olyan nagyon szubjektivak, hogy nem igazan hordoznak mindenki szamara azonosan ertelmezheto jelentest.

Hoppárézimi. Lehetseges-e, hogy a helyes, es pofonegyszeru(nek latszo) valasz erre a kerdesre, hogy az eletunk celja nem mas, mint az egyutteles? A kozos jatszoter kialakitasa? Haaat... az igaz, hogy ez igy nem tunik oly bonyolultnak, de az emberiseg tortenetenek folyamatos haborui es egymas elleni agresszivitasa azt jelzik, hogy elmeletben baromi konnyu, de a gyakorlatban... Ahogy (tobbek kozott) geopolitikai alakzatokba rendezodunk, ahogy ezeken belul megteremtjuk a sajat kis mikrovilagunkat, es elkezdunk veszodni egyeni eletunk apro-csepro bajaival, azonnal eletbe lep az onerdek elso szamu torvenye. Es meg azt sem mondom, hogy ez igy nem helyes logikus torvenyszeru. Viszont mi van akkor, ha sajat, egyenre szabott erdekunk (az onerdekunk) az emberiseg kollektiv onerdeken belul helyezkedik el? Eleg ironikus helyzet lenne, ha igy lenne, tekintve, ahogy egymast piszkaljuk renduletlenul, nem?

Kicsit idekapcsolodo poszt: Lenni vagy nem lenni.

Kulcsszavak: filozófia

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés