2013. 04. 18.
Két pont között a legtermészetesebb görbe.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Vannak olyan (kepzo)muveszek, akikrol igen nehezen tudok beszelni, ha egyaltalan. De ugy tunik, ezzel nem vagyok egyedul, meg ha nem is igazan sokan jarunk ebben a cipoben. "Az a fajta műélvező vagyok, aki valamely megrendítő, katartikus tapasztalat után nem tudja leplezni izgatottságát és heves vágyat érez arra, hogy valamiképp úrrá legyen a zavaron, amelyet az átéltek keltettek benne. (...) Egyfajta racioanlizálási kényszer száll meg ilyenkor, valamiféle hermeneutikai téboly, hogy valamilyen zárt, koherens értelmezés keretébe fogjam a sok széttartó mozzanatot. Mint aki nem képes elviselni azt az állapotot, hogy valami megmaradjon a nyitottban, az értelemadó intelektus ráveti magát az anyagra: mindenféle teoretikus modellek, gondolati sémák, logikai műveletek és retorikai játékok segítségével addig keretez, extrapolál, kombinál, addig nagyít fel dolgokat vagy ignorál másokat, míg mindennek helyet nem talál a maga alkotta univerzumban. De nem véletlenül neveztem ezt az értelmezés tébolyának. Mert minél több szilánkot tudok így rendszerbe illeszteni, annál hevesebb a vágy, hogy újabbakkal bővítsem; minden mozzanat, mely igazolni látszik konstrukciómat, ahelyett hogy oldaná és enyhítené az értelmezés kényszerességét, ellenkezőleg, csak tovább hajszol a kerekdedség felé. Magasrendű, de – kell-e mondanom? – nem kockázatoktól mentes élvezet forrása ez." - irja Rényi András.

Hat, igy valahogy. (Nalam nem az ertelmezes tebolya az, ami "nem kockázatoktól mentes élvezetté" teszi a muelvezetet, hanem az elso befogadas tebolya. A hirtelen ram zuhano es majdnem agyonnyomo elmeny. Nem is tudok ilyenkor "ertelmezni", csak hagyom, hadd hulljon ram minden, es altalaban ekkor szoktam sokat bogni, mert ez vezeti valahogy le azt az irdatlan feszultseget es kint, amit az elmeny okoz. Szamtalan kinos pillanatot koszonhetek ennek.)

Antonio Gaudí is ezek koze a(z erosen erzeki) tebolyok koze tartozik az eletemben. Ugyhogy mecsoda megkonnyebbules, es igy aztan kockazatoktol mentes elvezet, hogy Tesigahara es Takemitsu, egy japan rendezo, es egy japan zeneszerzo meselt helyettem rola. Azt persze mindig tudtuk, hogy Gaudí maga a csoda, ez nem ujsag. Az azonban talan igen, hogy ez a ket japan megteremtette a - kis hijan - tokeletes vizualis/film kolteszet rapszodiajat vele kapcsolatban.

Igazan az volt a nagy kerdes a szamomra, hogy a Gaudí-erotikat (vagyis inkabb erzekiseget), amelyhez hasonlot sem elotte, sem utana soha, egyetlen epitesz sem tudott nem hogy letrehozni, de megkozeliteni sem (de kepzo- es egyeb muvesz is alig), szoval ezt a kirobbano, mindent elborito, mindenre raomlo, elettol duzzado, gombolyu, erett, termekenyseg-eletmuvet (az "egyenes vonal elleni lazadast" - Eric Rohmer) lehet-e abrazolni egy sokszor olyan anti-dimenzios mufajban, mint a film.

Elarulom: lehet.

A film szinte teljesen csak a zenere komponalt - szoveg alig hangzik el benne. (Ha valami negativat kellene mondanom errol az alig 70 percrol, akkor eppen az lenne, hogy teljesen folosleges es kontext-idegen az a par mondat, ami benne maradt.) Ahogy Gaudí epuleteiben organikus gyonyorben osszeolelkezik a roman kazamatarendszer, a Kozel-Kelet szinvilaga a klasszikus funkcionalitassal, a kozepkori gotikus eroditmeny- es katedralis-epiteszet az art nouveau novenyi indaival, szingazdag mozaikjaival es valamifele szurrealista termeszet-elmennyel, ugyanugy, Takemitsu impresszionisztikus es eklektikus zenejeben egymasra talalnak kelet es nyugat, templomi orgona es katalan nepi dallam, kiserteties ambiance es kulonos, foldonkivuli hangzas cserepdarabkai, hogy aztan szabad aramlassal folyjak korul Tesigahara simogato, szelid, csiklandozo, elmelazo, suttogo, labujjhegyen osono lirai kepeit.

"Minden a Temeszet Nagy Konyvebol bujik elo - mondja Gaudí -, es minden megvan mar benne, amit az ember teremt."

Hiszunk Gaudí-nak.

P.S. Nem tudom, hogy ez vajon legalis-e, de a teljes film font van a YouTube-on, akit erdekel.

Kulcsszavak: film

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés