Russian Ark (r.: Alekszandr Szokurov, 2002)
Elso pont: a Russian Ark-rol szolo szovegek szinte kivetel nelkul a film technikai csodajarol irnak elsosorban, a 90+ perces long take-rol, a vilag elso es egyetlen olyan mozijarol, amelyik vagas nelkuli egyetlen hosszu snitt.
Ami persze valos.
Ami persze nem igaz.
Igy. Igy nem igaz.
Masodik pont: amennyit olvastam az angolszasz mainstream "kritikai" visszhangbol (jo, nem eroltettem meg magam, bizonyara lehetne ellenpeldakat is sorolni), nem nagyon tudnak mit kezdeni a filmmel. Szidni nem merik, mert Europa rajong erte, hat rajonganak ok is, de ettol kezdve igyekszenek gyorsan lezarni a temat, megint visszautalva a technikai trouvaille wow! faktorara, es kesz.
A dolog azert mulatsagos a szamomra, mert a gyonyoru Russian Ark azert nem egy enigmatikus mozi, hogy enyhen fejezzem ki magam. Vagy mas szoval: Szokurov filmje igen egyszeruen megfogalmazott, igen egyertelmu allitasokkal dolgozik, es a forma is csak az elso 5-10 percben szokatlan (ha ezt a "zavaro tenyezot" akarjuk folhozni mentsegul). Felreertes ne essek: nem "leegyszerusitesrol" beszelek, hanem arrol, hogy a filmet, mint minden remek mozit, kulonosebb erofeszites es "talalgatas" nelkul teljes melysegeben lehet elvezni mar elso latasra is. De mint minden remek mozi, ez az egyertelmuseg itt is nagyon sok reteget rejt magaban: igazabol olyan melyre lehet asni ebben a feneketlen kutban, amennyire csak futja energiankbol, tudasunkbol es kedvunkbol.
Itt van peldaul az a bizonyos hosszu snitt kerdes.
Higgyuk el becsszora, egy Szokurov kaliberu rendezo nem csak szeszelybol es a Guinness Book-ba valo bekerules celjabol reszkiroz. A long take altal sugallt folyamatossagnak ket oldala van itten: egyreszt a szunetnelkuliseg, masreszt a megismetelhetetlenseg. Gondolkoztam, melyik a fontosabb, vagy sulyosabb (hangsulyozottabb) a tobbi szal fenyeben (kepzavar), de oszinten szolva nem tudom. (Erdekes egyaltalan?)
A film az orosz tortenelem majdnem 300 evevel dolgozik. A szovalasztasom igen fontos a tovabbiakhoz es folveti a mozi egyik nagy rejtelyet: azt irtam, orosz tortenelem. Ha elfogadjuk ezt a koncepciot, akkor azonnal foltunik, hogy az 1917-es szovjet fordulat es az utana kovetkezo hetvenegynehany ev teljesen kimarad. Ezt az idoszakot csak egy par szereplo (a sokezres szineszgardabol) es egy nyulfarknyi epizod idezi meg. Vajon miert hianyzik az a tortenelmi kor, ami valoszinuleg fololeli egy kortars orosz ember - koztuk Szokurov - eletenek zomet (ha nem teljes egeszet)? Es hogy viszonyul ez a technikai bravurkent kezelt folyamatossaghoz? Mi a jelentosege? A magyarazatok tomkeleget lehet elovarazsolni a kalapbol, kinek mi tetszik. En hajlok arra, hogy Szokurov ezzel a hiannyal utal a film fo temajara, arra, hogy vajon letezik-e onallo orosz kultura, egyaltalan "oroszsag", mint olyan, vagy mindez csak illuzio, a "valosagosabb" Europa ilyen-olyan minosegu masolata? Letrehozta-e az orosz nep a sajat integritasat a "megszuntetve megorizni" jegyeben? Es ha valoban letezik olyan, hogy "oroszsag", mi az, ami megteremtette? Mi az, ami fontos tenyezo ebben? Hajlamos vagyok ugy hinni, hogy Szokurov igennel valaszolt az alapkerdesre, es a filmmel egyszeruen azt allitja, hogy az orosz letnek, lenyegnek semmi, de semmi koze az orszagban 1917 ota tortentekhez. Sokan egyetert(het)unk ezzel, nem is ketseges. Nekunk is megvan (volt) a magunk keresztje ez ugyben.
A folyamatos filmezes ezt a szunetnelkuliseget is sugallhatja tehat. Azt, hogy hiaba egy "kis" kozjatek: az Emitazs, es az altala szimbolizalt (kepviselt) orosz ertekek (a kultura, az eletforma) folyamatosan all, hat es mukodik. Valahol, az egyik eldugott, sotet raktarhelyisegben, a tudat melyen ugyan megorzodnek az legujabbkori tragediak (a masodik vilaghaboru iszonyata), de ki tudja, lehet, hogy a vegso elszamolasnal nem olyan fontosak, mint a tobbi, az emeleteken, a kiallitotermekben tortentek. (Ó, hogy mennyire vonzodom en ehhez a gondolathoz!)
Masreszt viszont...
Masreszt viszont a leallas nelkuli, egyszeri, megismetelhetetlen forgatas kikerulhetetlenul az Idot juttatja az eszunkbe. Emlekszunk, mit ir Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége elejen Nietzsche orok visszaterese kapcsan a tortenelemrol? Azt, hogy ha ugy gondolunk az eletunkre, mint egyszeri, megismetelhetetlen pillanatok sorara, akkor elvesz a sulyuk. Nincs jelentosege semminek, hiszen egy pillanat minden, elmulik azonnal. Minden konnyuve valik, minden bun megbocsattatik, minden jo ertelmet veszti. Minden felelősség és súly eltűnik az életünkből. Vajon errol van szo Szokurovnal? Hiszen a film akár a megismetelhetetlen pillanatokbol osszeallo tortenelmi ido metaforajakent is folfoghato, eppen a folyamatossaga, a vagasnelkulisege miatt. Es ebben az esetben valoban "konnyuve" valik a letunk elviselhetetlensege? Vajon igaza van-e Kunderanak (Nietzschenek)? Vagy mindkettojuknek (Szokurov es Kundera) igaza van? (Ó, hogy mennyire vonzodom en ehhez a gondolathoz!)
Ne mondja senki, hogy nem figyelmeztettem mindenkit elore: Szokurov filmje, a Russian Ark mindent es mindenkit magaba huzo, gyonyoru, melyseges mely kut. Úljünk hát le a kávájára legalabb, es nezzunk bele a viztukorbe.