Kinga Britschgi
2013. 10. 14.
Vámpírok évadja.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Az angolszasz (amerikai) magas- es melykulturanak van sok olyan szelete, amelyik konnyeden levett a labamrol, valoszinuleg ezert is valt a Halloween az egyik kedvenc unnepemme itt. (Tudom, hogy ezt nehez megerteni vagy/es elfogadni valakinek, aki nem elt itt huzamosabb ideig, es csak valami bizarr, kulturaidegen transzformaciojaval talalkozik manapsag minden evben az Elbatol keletre, de megis csak belevagok ebbe a posztba.) Az oktober eppen emiatt nalunk a vampirok, reges-regi, fekete-feher horrorfilmek, szellemtortenetek es sutotok-lampasok korul forog. Ezzel kapcsolatban azonban talan akad valami, ami erdekes lehet azoknak is, akiket mindezek hidegen hagynak. Mar csak azert is, mert a vampirok mara mar elszakithatatlanul oregbitik a magyarok (na jo, erdelyiek) hirnevet.

Nekem az egyik kedvenc szornyfiguram a vampir – akar irodalomban, akar filmen - es az ev ebben a szakaszaban eleg sokszor eszembe jut szamtalan variacioja. (Meg a kepeimre is bemereszkednek, a vampirfilmek etalonjarol, Lugosi Drakulajarol pedig hamarosan irok.) De akarmerre is indulok el gondolatban ezzel kapcsolatban, mindig visszaterek egy bizonyos ponthoz: van az ezerarcu vampir ikonografianak egy olyan eleme, amelyik – legjobb tudomasom szerint - valahogy mindig kimarad a reflektorfenybol, pedig eppen ez adhatna valami gyokeresen uj vonast ennek a szazszor (at- es ujra)ertelmezett archetipusnak.

Ami az irodalmi tradiciokat illeti, a vampirok eleg kulonleges helyet foglalnak el a szornyek kategoriajaban, mert a legtobbel ellentetben igen nagyvilagiak es gyakran nagyon elbuvolok (ezert is zsenialis Lugosi Bela Drakulaja, ami maig a filmes vampirok archetipusa). Ez a jellemvonas egeszen a 19. szazad elejeig nyulik vissza, es ugyanabbol a tarsasagbol ered, amelyiknek Lord Byron es a Shelley hazaspar is tagja volt Svajcban. (Mary Shelley volt egyebkent az - akinek nem ismeros a neve, azoknak irom - aki megteremtette a Frankenstein figurat es a hozza kapcsolodo szornyet legendas 1818-as regenyeben). Ebbe a korbe tartozott egy bizonyos John Polidori is, aki 1819-ben jelentette meg A vampir cimu novellajat (az elso angol vampirtortenetek egyiket), es amelyik, mellekesen, jocskan kihasznalja Lord Byron nevet es hirnevet (de ez egy masik tortenet, talan majd azt is elmeselem egyszer).

Manapsag persze mindenkinek Bram Stoker jut eszebe, ha vampirokrol van szo, a Drakula grof valogatott remtettei cimu regenye miatt. Ebben folytatodik a nagyvilagira es elbuvolore vett figura hagyomanya, es szamos egyeb is hozzaadodik: egy kicsit ‘mas’ (vilagos utalas tortenik biszexualitasara), kifinomult es jocskan megelozi korat. Sokan még ma is ugy olvassak a szoveget, mint egyfajta nagypolgari apologetikat, amelyben ezt a verre szomjas, kozepkorbol itt maradt (atmentett) arisztokratat tonkreteszi egy csapat kulonbozo kozeposztalybeli (ertsd: kozepszeru) figura. Akadnak hasonlo, de kisse enyhebb nezopontok is: ezek szerint a Drakula-jelenseg, a groffal a kozeppontban, nem mas, mint a kapitalizmus pilotajatek semaja (az erdelyi grof valik azoknak a vampiroknak a fonokeve, akiket o teremtett, teremtmenyein keresztul uralkodik azok teremtmenyein, es igy tovabb). Eszerint tehat az igazi frontvonal nem a modern polgarsag es a kozepkori arisztokracia kozott huzodik, hanem a dolgozo osztalyok es a kapitalistak kozott. Hm. Sokunk fulenek edes zene ez.

Manapsag viszont ugy tunik, hogy a Stoker-fele vampirkep kisse hatterbe szorul es foleled egy korabbi valtozat. A 19. szazad utolso negyedeben jelent meg egy remtortenet gyujtemeny Sheridan Le Fanu tollabol, amelyben olvashato egy Kozep-Europaban jatszodo leszbikus vampirrol szolo novella is (amelyik tobbek kozott Roger Vadim-et is megihlette), es a mai vampirsztorik nagy szazaleka erre hajaz. Anne Rice peldaul (mielott a vallasi teboly urra nem lett rajta) majdnem mindig arra hasznalta a vampir figurajat, hogy pozitiv erokent szembeallitsa (szexualis) ‘massagat’ a normativnak elkonyvelt heteroszexualitas se hus, se hal jellegevel. Masok a mai vampirodalomban a nok szexualis eszmelesenek a metaforajat latjak ebben a szornyfiguraban, vagy olyan jellemnek, aki megprobalja megtalalni a helyet egy olyan vilagban, amelyik remulten elzarkozik az erotika szeles skalajatol.

Nem tagadom, hozzam igen kozel all ez az ertelmezes (is), mar csak azert is, mert egyutterzest valt ki belolunk a vampirok irant, es tudjuk, hogy a legerdekesebb negativ figurak azok, akikkel kepesek vagyunk bizonyos mertekben egyutterezni es akiket egy pontig meg is ertunk akar.

Viszont, ahogy mar emlitettem, van a szornyetegek ezen fajtajanak egy igen fontos (es kozismert) jellemvonasa, amelyik mindeddig minden muveszeti agban kiaknazatlan maradt: a tukorkep. Azaz, annak a hianya. A vampirok ugyanis nem kepesek onmagukat latni a tukorben. A tukorkep hianya ugyan mindig megjelenik a tortenetekben valamifele adalekkent, de valojaban meg sehol senki nem gondolta ezt ugy igazan vegig a metaforak szintjen. Pedig ha ezt megtesszuk, a szornylet egy erdekes, uj es elgondolkoztato retege tarul(hat) fel.

Gondoljunk csak bele: a vampir lenyegeben nietzsche-i jellem a maga übermensch vilagszemleletevel. A klasszikus vampir kizarolag sajat vagyait es erdekeit koveti, es semmifele erkolcsi norma nem erdekli; szodé es onigazolast kereso teremtmeny, meggyozodeses der Wille zur Macht figura, aki a jot csak sajat erdekeinek a kontextusaban kepes ertelmezni. Oszinten szolva en igen figyelemremeltonak talalom, hogy egy ilyen lenynek nincs tukorkepe. Ez ugyanis azt sugallja, hogy a vampirszeru jellemek bizonyos mertekig ontudatlanok vagy pedig nem kepesek a(z on)reflexiora, azaz vagy nem hajlandok vagy nem kepesek ugy latni onmagukat, ahogy masok latjak oket. (Az onreflexio hianya anti-ertelmisegi letre is utalhatna, de ez szerintem vita targyat kepezi.) Szamomra ez a tulajdonsag mindig is a hatalom akarasanak (der Wille zur Macht) szuksegszeru velejaroja: az ilyen emberekben egyszeruen nincs (nem is lehet) egyutterzes, nem tudjak magukat kivulrol nezni, mert kulonben nem lennenek kepesek masokat eszkozkent hasznalni es az embereket puszta targyaknak tekinteni.

Akarmennyire is vonzodom a vampirlegenda mai ertelmezesehez, a szexualis massag elfogadasanak gondolatahoz, azt gondolom, hogy olyan ponthoz erkeztunk az emberiseg tortenelmeben, amikor igen fontos lenne ennek a “csak sajat magammal torodom, es te kurvara nem erdekelsz" attitudnek a minden eszkozzel valo, allando biralata. Akarmerre is nezek, nagyon aktualissa valt, hogy Drakula grof vegre folfedje jellemenek ezt az eros politikai oldalat is.

Amig azonban erre sor kerul, meg kell elegednem Lugosi Belaval, ami nem is olyan oriasi (muveszi) kompromisszum. De errol majd legkozelebb.

Kulcsszavak: film, irodalom

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés