Ha kezunkbe kerul Junot Díaz akarmelyik konyve, semmikeppen ne hagyjuk ki, mert egyike a legigeretesebb kortars amerikai prozairoknak. Nem regen jelent meg egy novellas kotete, This Is How You Lose Her, ami igen szep kritikai sikert konyvelhetett el maganak, de a nagy dobas a 2007-ben megjelent es majdnem minden nagytekintelyu dijat bezsebelo (PEN/Malamud, Pulitzer, National Book Critics Circle) The Brief Wondrous Life of Oscar Wao.
Az Oscar Wao tobb szempontbol is remek szoveg, de amiert en feltetel nelkuli rajongoja lettem, az a nyelvezete. A regeny un. spangolban - Spanglish - irodott, azaz azon a nyelven, ahogy a spanyol es angol ket-anyanyelvuek igen gyakran beszelnek egymassal (mint ahogy mi is sokszor magyangolt - Hunglish - hasznalunk itthon, John-nal es Andrással: 'I was szunyókáling a bit in the afternoon'). Eredetileg joreszt spanyol anyanyelvuek tarsalogtak igy angol nyelvi kozegben, de ma mar egyre tobb spanyol nyelvi elem szivarog be az eszak-amerikai angol koznyelvbe es hamar allandosul is. Neha a spangol olyan format olt, hogy egy bekezdesen belul a ket nyelv valtakozik. Az egyik legjobb baratnomnek, aki szuletett (angolszasz) amerikai, mexikoi a ferje, es amikor sajat magukrol mesel, ilyen tipusu mondatokat mond: "...and then I asked him, '¿A dónde vas?' ", and he said, 'Para la biblioteca.' Ennel sokkal gyakoribb azonban, hogy a spangol az egyik nyelv szavait, kifejezeseit vagy/es idiomait illeszti a masik nyelven mondott/irt mondatokba, csak ugy, mint Junot Díaz teszi az Oscar Wao-ban.
Ez a nyelvezet meglehetosen dominans a konyvben, ugyhogy aki egy szot sem beszel spanyolul, annak valoszinuleg derekasan meg kell kuzdenie a szoveggel, de aki csak kicsit is birja a nyelvet, remekul fog szorakozni (folteve, ha eredetiben olvassa, bar azt gondolom, hogy a forditasnak is meg kellene tartania a nyelvkeveredest, csak nem az angollal, hanem nyilvan a magyarral). A kevereknyelveknek, igy a spangolnak is, megvan az az elonye, hogy kedve szerint valogathat a ket nyelvbol szavakat, kifejezeseket es idiomakat, attol fuggoen, melyik illik jobban a pillanatnyi helyzethez, hangulathoz, esemenyekhez, es igy tovabb. Fokent mindenfele 'illetlensegek' kimondasara remek ez a mod, es Díaz nem is mulasztja el ezt a lehetoseget: o ugyanis idiomakkal teli, egyeni hangu prozat ir, aminek az az egyik lingvisztikai celja, hogy az utcai koznyelvet reprodukalja irodalmi szinten (a konyv egyik foszereplojenek, Yuniornak az utcai haverjai ejtik Oscar Wilde nevet 'Oscar Wao'-nak peldaul).
Sok mindent nem akarok elmeselni a regeny cselekmenyebol. A tortenet egy dominikai csalad tobb generaciojarol szol, ami Santo Domingo-ban kezdodik sikeres, kozeposztalybeli kornyezetben. A folytatas a csalad osszeomlasa a Trujillo-diktatura alatt, majd pedig napjaink New Jersey-je kovetkezik, ahol a legujabb nemzedek nehany tehetseges tagja probal ujraszuletni es kilabalni a nem igazan nemesito szegenysegbol (Tio Rudolpho még egy kabitoszeres niemand, de Oscar es szobatarsa, Yunior mar ironak keszul, mikozben mindketten angol tanarkodnak). A konyvbol arado lelkes rajongas az angolszasz magikus (fantasy) popkultura irant ketsegtelenul (Haruki) Murakamit idezi bennem ('angol'szasz inkabb, mint 'amerika'szasz, ugyanis Tolkien remekmuve, a Gyuruk ura az egyik sokat hivatkozott mu a regenyben).
Oscar, es a tortenet narratora, Yunior (aki egyebkent szamtalan Díaz-novellaban is folbukkan, es az iro alteregojanak szokas elkonyvelni) oriasi sci-fi es fantasy rajongok. A kepregenyekre, szerepjatekokra (RPG), tudomanyos-fantasztikus filmekre es az osszes tobbi hasonlo jellegu dologra valo utalas olyan suru es nehez halot szo a tortenet kore, mint maga a kevereknyelv, a spangol. Ironikus modon a szoveg eppen azert lesz (igen szorakoztatoan!) emesztheto a rengeteg – kivulalloknak teljesen kinai - sci-fi es fantasy utalas ellenere is, mert Díaz egy pillanatig sem torodik azzal, hogy az olvasok tudjak-e kovetni ezeket avagy sem. Az orok eletere szuzen maradt, elhizott es megszallott Oscar a fantazia vilagaban talal vigaszt es menekulest; ez a fantazia-kornyezet nepesiti be mindennapjait, a maga sarkanyaival, szornyetegeivel es foldonkivulijeivel, es ez lesz vegso soron bukasanak oka is. Mert ez a remsegekkel teli vilag semmi azokhoz a szornyusegekhez kepest, ahogy a valo eletben el tudnak banni az emberek egymassal.
Es itt erkeztunk el a tortenet valodi temajahoz, Rafael Trujillo 1930 és 1961 kozotti diktaturajahoz a Dominikai Koztarsasagban. A konyv (Díaz?) szerint Trujillo olyan eros ordogi hatalommal rendelkezett, hogy fukút (santería atok) bocsatott nem csak Oscar csaladjara, hanem az egesz orszagra is, sot, valoszinuleg meg az Egyesult Allamokra is. Fontos eszrevenni, hogy ez az ordogi jelenseg nem valami kulso rossz, kulso 'kenyszer', hanem bizony echte hazai gyokeru. A baj belulrol rag. (Aki valamifele athallast erez itt a magyar viszonyokra, valoszinuleg nem jar tevuton.) Díaz igen erezhetoen hatartalan haragot taplal Trujillo ellen, akinek a mukodeset, ugy tunik, kivulrol-belulrol jol ismeri (a szoveg labjegyzetei onironikus celzattal azt a vonalat erositik, hogy valojaban oktatas folyik, az olvasok okitasa).
Az is emlitesre melto, ahogy Díaz a szexualitast kezeli a szovegben. Itt ugyanis eleg vekony jegen setal: egyreszt megkapjuk tole a szokasos 'latin szereto' szexualisan tulfutott sztereotipiajat, masreszt viszont mintha ketteszakitotta volna magat az iro ebbol a szempontbol. Oscar mindenfele vadidegen nokbe szeret bele a buszon, Yunior pedig keptelen fonntartani egy normalis kapcsolatot a 'ropteben a legyet is' atka-aldasa miatt. Mint szamos latin-amerikai irodalmar es irodalom eseteben, a szex Díaznal is a hatalomtol megfosztottak hatalmi jateka, es/vagy valami, amire az elegedetlenek es jogfosztottak is teljesseggel kepesek.
A regenyben az eroszakos tartalmat komikus forma kozvetiti, es ez a kombinacio igen izgalmas, tokeletesen kielegito prozat eredmenyez, olyannyira, hogy szerintem ez a legfobb ok, ami miatt Díaz annyi dijat besoport ezert a konyvert (joggal).
A NYT recenzese azt irta a regenyrol, hogy 'Mario Vargas Llosa otvozete a Star Trekkel, David Foster Wallace-szel es Kanye Westtel'. Hogy aztan egyetertunk-e ezzel teljes egeszeben, az kerdeses, annyi viszont bizonyos, hogy Junot Díaz a kortars amerikai proza egyik legfontosabb es legeredetibb kepviseloje.