"...the purpose of playing, whose end, both at
the first and now, was and is, to hold, as 'twere,
the mirror up to nature; to show virtue her own
feature, scorn her own image, and the very age
and body of the time his form and pressure."
–-Shakespeare: Hamlet, III.2.)
Akarhanyszor latjuk Anish Kapoor hires Felhokapujat (Cloud Gate, 2004-2006), amit egyebkent mindenki Babszemnek (The Bean) hiv az alakja miatt, mindig sok ember veszi korul, es szemmel lathatoan igen szeretik ezt a furcsa formaju alkotast. A vilag egyik legjobb kozteri szobrakent szamon tartott gigantikus babszem tukorkent ragyog a napsutesben es a gorbult felulet visszatukrozi a korulotte levo vilagot: a felhokarcolok suru erdejet, az egboltot, es persze a szobrot bamulo embereket is, akik nagy elvezettel probaljak megtalalni sajat tukorkepuket a tomegben.
(Forras: Wikipedia)
Bizonyos tekintetben a Felhokapu tokeletesen demokratikus muveszeti alkotas. A tomegek felett lebego, toluk elhatarolodott, kulonbozo allamferfiakat, ideakat, koncepteket, tortenelmi szemelyeket abrazolo kozteri szobroktol elteroen a Babszem pontosan visszatukrozi (szo szerint is!) a kornyezetet es latogatoit. Raadasul, a piedesztalon allo mualkotasokkal szemben nem tornyosul minden es mindenki fole, ellenkezoleg: hivogato es inkluziv, olyannyira, hogy nem csak kozelebb es kozelebb huz magahoz, hanem szinte belehatolhatunk, ala setalhatunk, gyakorlatilag barmilyen oldalrol megkozelithetjuk, megerinthetjuk.
(Forras: Wikipedia)
Semmifele ‘ne nyuljunk a mutargyhoz’ erzesunk nincs a Felhokapuval kapcsolatban. Eppen ott diadalmaskodik, ahol mas un. ‘demokratikus muveszeti alkotas’ elbukik: nem szukseges semmifele bennfentes (esztetikai) tudas, nem kell bizonyos szimbolumokat, formai vagy tartalmi elemeket ‘megfejteni’ ahhoz, hogy teljes mertekben elvezni tudjuk. Egyszeruen es termeszetesen WYSIWYG, vagyis pontosan azt kapod, amit latsz: sajat magadat, a teged korulvevo tomeget, a varost; es mindezt szorakoztato modon ugy, mint egy elvarazsolt kastely torztukreiben, egy kifeszitett, gorbult terben, amelyik sokkal tagasabb es magabafoglalobb, mintha csak ugy korulneznel magad korul. Ezeknek koszonheto az, hogy sok modern kozteri alkotassal ellentetben a Babszem igen szokatlan formaja nem idegeniti el a nezoket, sot.
Mindazonaltal van itt valami nagyon erdekes jelenseg is.
A Felhokapu oriasi sikere elsosorban a befogadas – vagy ugyis irhatnam: a fogyasztas – demokratikus modjanak koszonheto elsosorban: annak ugyanis, hogy a latogatok hogyan tekintenek ra, hogyan letesitenek vele (kozvetlen fizikai) kapcsolatot, es egyaltalan, hogyan viszonyulnak hozza.
Viszont.
Viszont az iv masik oldalan, az eloallitasanak (khm...a termelesnek) a szempontjabol a Babszem igen szigoruan diktatorikus muveszeti alkotas. Hogy vilagos legyen, mit is akarok mondani, gondoljunk csak peldaul a klasszikus gorog es a kozepkori (gotikus) epiteszeti mod oriasi kulonbsegere. A kozepkori epitomunkasnak alkalma volt arra, hogy idonkent improvizaljon, hogy hozzaadja egyeni kezenyomat az epulethez, amin eppen dolgozott. Ez neha persze az eredeti terv rovasara tortent, igen sokszor tukrozte az epitomester-komuves sajat korlatait is, es a sok egyeni vonas gyakran a vegso produktum esztetikajanak az egyenetlensegehez vezetett. Ezzel szemben a klasszikus gorog esztetika szigorusaga semmifele egyeni megmozdulast nem engedelyezett: minden ilyen szandekot a vezeto epitesz akaratanak, elkepzeleseinek es stilusanak rendelt ala. Semmifele ‘tokeletlensegnek’ nem volt helye, igy aztan peldaul minden diszito elem, amit a foepitesznek dolgozo munkasok keszitettek, szabalyos geomertriai formakbol allt (gömbökből, hasabokbol, tokeletesen szimmetrikus novenyi elemekbol, atkotesekbol), amelyeket igen nagy precizitassal lehetett elkesziteni es igy minden alkalommal ‘tokeletes’ darab kerult ki a munkasok kezei alol. Ennek persze az volt az ara (es a foltetele), hogy az epuleten dolgozok mindegyike hajszalpontosan kovette az eloljaroik altal diktatorikusan eloirt szabalyokat, es meg almukban sem juthatott eszukbe, hogy sajat egyeni kezenyomukat rajta hagyjak a kesz muvon.
A Felhokapu az ellentmondast nem turo gorog modszerekhez igen hasonloan keszult. A szobor a modern mernoki munka csodaja , de egyetlenegy mernok nevet sem ismerjuk, akik hozzajarultak a megszuletesehez, csupan a letrehozo muvesz, Anish Kapoor kerult be a muveszettorteneti konyvekbe. A Babszem tenyleges letrehozoi, a kulonbozo mesteremberek sem kaptak semmifele lehetoseget arra, hogy ‘kiteljesitsek’ muveszi ambicioikat (ha voltak). Igazabol nem is hiszem, hogy a mernoki terv alapjan ez lehetseges lett volna, sot, oszinten szolva abban sem vagyok biztos, hogy ha utat engednek az egyeni otleteknek, nem kellett volna-e sulyos esztetikai arat fizetni ezert, ami valoszinuleg alaasna a hatalmas kozonsegsikert is. Magyaran: a Felhokapu igen hierarchikus modon jott letre, ahol egy rendkivul erelyes kontrollt gyakorlo intellektus all a hierarchia csucsan, a neki alarendelt, a neki szolgalo, az o terveit hajszalpontosan kivitelezo tomegeket iranyitva.
Mas szoval: a ‘fogyasztas’ oldalarol egy kivetelesen demokratikus muvel allunk szemben, amelyik konnyen befogadhato barki szamara, vidam, szorakoztato, vonzo minden tekintetben, viszont az ‘eloallitas’ szempontjabol hatarozottan es kegyetlenul diktatorikus az ot letrehozo munkastomegekkel szemben. Es itt erkeztem el ahhoz, amit voltakepp mondani akarok: a Felhokapu tokeletesen testesiti meg azt a kort, a kapitalizmusnak ezt a kesoi korszakat, amiben most elunk. Mint fogyasztoknak, iger nekunk mindent, ami szem s szank ingere, zsenialis modokat eszel ki, hogy allandoan es faradhatatlanul azt kapjuk, amirol idonkent meg almodni sem merunk. De valojaban, a ‘termelest’ tekintve, hihetetlenul merev hierarchikus rendszert hozott letre, amelyben az igazi cselekvesi szabadsagot csak azok elvezik, akik ennek a piramisnak a csucsan allnak, es amely elkeserito modon gatolja az egyeniseg kibontakozasat mindazok szamara, akik tortenetesen lejjebb kaptak helyet. A tortenet azonos, akar gyari futoszalagokrol, akar irodai konyvelokrol, akar mediamunkasokrol legyen szo.
Es Anish Kapoor fantasztikus Felhokapujan (Felhokapujaban) tokeletesen tukrozodik mindez.