Kinga Britschgi
2013. 07. 03.
Július 4-ei különkiadás.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Július 4-e van, megint, Independence Day, USA, es gondolkoztam, mit is emlithetnek meg ezzel kapcsolatban a blogon. Mar razenditettek a vegehosszanincs hazafias szolamokra a mediaban, es persze az elsok egyike volt Bruce Springsteen, aki az USA-ban szulett. (Mellekesen ha valaki ezek kozul a nagy patriotak kozul vegre figyelmesen vegighallgatna a dal szoveget - onnantol kezdve soha nem jatszanak le hazafias esemenyeken, azt garantalom. De ez mar egy masik tortenet.)

Bruce Springsteen-rol azonban eszembe jutott valami. Massal kezdem, de turelem, eljutunk a lenyeghez.

Kismillio Tom Waits cover letezik, es ez nem veletlen. Mindazonaltal a legnagyobb reszuk nem csak remes, hanem egyszeruen hallgathatatlan. (Arrol erdekes lenne elgondolkozni, hogy miert van ez igy, mert ha eltekintunk a hangtol, meg a sokak szamara "idegesito" hangszerelestol, maguk az eredeti dalok teljesen melodikusak, befogadhatoak, semmi muveszieskedes vagy avantgarde. Nagy valoszinuseggel Waits semmihez es senkihez sem hasonlithato eloadoi stilusanak karaktere az, ami szinte lehetetlenne teszi, hogy barki mas akarcsak hasonlo hatast is erjen el ezekkel az egyebkent nem kulonleges - ertsd: Waits-en kivuli eloadasban nem kulonleges - darabokkal, es / vagy ugy van ez, hogy Waits jelenlete tolti meg ezeket a dalokat valami massal nem osszehasonlithato muveszi integritassal.)

Nyilvan mar sejteni lehet (a Springsteen-bevezetobol), hogy a Jersey Girl-rol lesz szo. Nagyon valoszinu, hogy 10 ember kozul minimum 8 meg van gyozodve arrol, hogy ez bizony egy Springsteen-dal (Tom Waits azert nem oly mainstream, mint Springsteen). Es nem csak NJ emlegetese (valamint a sa-la-lázás) miatt. Tessenek csak meghallgatni az eredeti verziot Tom Waits-tol: (quasi) nagyzenekar, istennyila, még egy xylofont vagy mit (na jo: metalofont) is benyomtak.

Itt van a Jersey Girl harom valtozata, kulonbozo folallasban.

Az elso, az eredeti, ami az 1980-as Tom Waits lemezen jelent meg, a metalofóbiás.

A masodik a Bruce Springsteen-fele live valtozat (es ahol szepen a kurvakbol lanyok - whores vs. girls - lettek, valamint némi extra Springsteen-féle blue-collar szoveg is belekerult...)

Es a harmadik igen-igen ritka kincs: egy - allitolag - 81-es (!) kalozfolvetel (ez magyarazza a minoseget is, de a teny miatt sok mindent megbocsatunk), ahol egy kosarlabdapalyan tartott Springsteen-koncerten egyszer csak megjelenik a szinpadon Tom Waits, es beszall a Jersey Girl-be. Most attol a csodatol eltekintve, hogy ez igy megtortenhetett (Tom Waits-et nem sokszor lehet latni kosarlabda-stadionokban), tessenek csak eszrevenni, hogy - bar nagyon szeretjük Springsteen-t - mennyire domináns, expresszív, massziv Tom Waits éneke, mennyire él, mennyire lüktet. Amikor aztan ketten összhangba kerulnek az un. "refrén" tájékán, akkor ember (nő / férfi) legyen a talpan, akinek nem nedvesedik a bugyija.

Kulcsszavak: zene, USA

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés