Ha meghalljuk ezt a huszonvalahany eves baltimore-i fiut vagy ezt a new york-i amerikai-japan csoportosulast, majdnem biztos, hogy folotlik bennunk: rock'n'roll uj aranykorszaka koszontott rank.

A fiatalembert ugy hivjak, hogy Cass McCombs. Zsenialis szakacs. Eloveszi az osszes kedvencet (erzek en itt bizonyos 80-as evekbeli izeket - egy csipetnyi Smiths-t - naná: mostanaban ki nem a Smiths/Morrissey koponyegebol bujt ki ezen a vonalon -, egy kiskanalnyi New Order-t, megszorva OMD-vel -, meg persze 60-as evekbol szarmazo gyokereket, peldaul az a teljesen meglepo hasonlatossag mondjuk a Bod Dylan-fele nyelvezettel a szovegekben), es mindezekbol varazsol nekunk valami irtozatosan izgalmas es idotlennek tuno negy percet. (Azt a 9 masodpernyi nyikorgo, vibralo kezdest - bizarr modon - en milyen izgatonak talalom...!)

Mondom: aranykorszakra emlekeztet, nem kevesebbre, ugy tunik. A rock sok mindenen keresztulment az elmult evtizedekben, eladhatova szeliditettek, vasari lett, hivalkodo es harsany, az un. konnyuzene nagyszinpadarol teljesen kiszoritottak masok. Mindazonaltal megmaradt valami sulyos es nagyon fontos belole, ott lent, a hajofeneken, akarhogy is pufoltek. Nagyon melyen van, nehez utat vagni hozza, elviselhetetlenul sok gagyin kell atverekednunk magunkat, de ott van, nem mozdul, tartja a hajot, az egyensuly szilard es biztos, ne feledjuk.

Speciel most ennek a 21. szazadi trubadurnak, Cass McCombs-nak a fajdalmas, onbizalommal telt, gyonged-surgeto hangjaban talalunk ra, ahogy kiporgeti nekunk ezt az edes, ereszkedo dallamot elkepeszto tehetseggel, erzessel es hozzaertessel.

Es nincs egyedul.

Gyonyoru, hibatlan, hangos rock'n'roll - ha valamikor, most csavarjuk fol a hangerot, engedjuk, hogy testunket-lelkunket atjarja ez a csoda, az Asobi Seksu nevu csoport egy regebbi darabja. Utoljara a Blondie-tol hallottam ilyen tokeletes dallamokat, es persze nem veletlen, hogy eppen o jut eszembe: az egyuttes zenei alapjai valahol a Blondie orokervenyu, semmihez sem hasonlithato hangzasaban gyokereznek. Debbie Harry ironiajat es huvosseget (amit olyannyira szeretek!) azonban hiaba keressuk: az Asobi Seksu-ban atvette a helyet valami mas, talan: valami melegebb. Yuki, a szoloenekesno hangjara sok mindent lehet mondani, de azt, hogy tavolsagtarto lenne... Hallgassuk csak, hogyan csuszik biztosan es erofeszites nelkul valamifele vagyakozo falzettba a refrenekben. A csoport remekul zenelo tobbi tagjai egyszerre hangosak es csondesek, jok es zajosak; egyutt letrehozzak a kulonbozo hangoknak, zenei texturaknak es otleteknek egy abszolut megkapo es kivaloan szolo kevereket, hogy ugy majdnem a harmadik percnel rank zuhanjon egy mindent elsopro, udito, gozologve parolgo tropusi zapor.

Az Asobi Seksu dalainak egy resze angolul, mas resze japanul szol, de a japan nyelv ismerete nem szuksegeltetik ahhoz, hogy utolso pillanatig lelkesen es nagy-nagy elvezettel hallgassuk ezeket a melyrol folhozott gyongyszemeket.

Holgyeim es uraim: Cass McCombs es az Asobi Seksu söpri el a rosszkedvünket ma.

Cass McCombs: Sacred Heart

Asobi Seksu: Thursday