Kinga Britschgi
2013. 05. 04.
Furcsa időket élünk (Chabon).
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Megj.: Nem régen jelent meg Michael Chabon regénye magyarul, az egyik örök kortárs amerikai kedvencem. A poszt ennek ürügyén született újjá 2008-ból (!).
__________________________________

Egy par hettel ezelotti email-valtasban esett meg, hogy egy igen kedves folkeresre reagalva ezt talaltam szolni: "(...) mar egy fel eve ulok egy listan, amin kabe 80%-ban csak zsido zeneszek (zenek) es szerzok (irok) vannak, es nagyon kellene irni errol, mert otthon egy mukkot sem tudnak roluk, pedig pedig pedig. Mondjuk az egyikuk, a Chabon lassan az USA egyik vezeto kortars irojava avanzsal mellekesen." Nos, ez lett a levelvaltas (eddigi) utolso allomasa: a levelezopartner diszkreten azonnal elnemult. Hogy miert tortent igy, pontosan persze nem tudhatom, de talan sejtem. Michael Chabon emlitese jar némi kockazattal, esett le kesobb a huszfiller. O maga beszel errol:

Ez mar hagyomany az amerikai zsido szerzoknel - ha olyan zsido figurakrol irnak, akik nem igazan csodalnivaloan viselkednek, eppen ugy egyebkent, mint idonkent a foldgolyo barmely embere, peldaul mohok, kapzsik, eroszakosak, intoleransak, szoval ha ilyen tulajdonsagokkal ruhazunk fol nehany zsido-karaktert, akkor egy csomo zsido olvaso folhaborodik ezen. Az a vad ellenunk, hogy (...) kiteregetjuk a szennyest, megosztottsagrol adunk hirt olyan korban, amikor pedig az osszefogas lenne nagyon fontos. Tok mindegy, milyen korrol van szo, mert mindig olyan "kor" van, amikor "az osszefogas fontos". Anyam hozott erre egy nagyszeru peldat, miutan jo nehany ilyen iranyu kritikat kaptam: ugyanez tortent Philip Roth-tal is, akit ugyanezzel vadoltak karrierje szamos pontjan tobb konyvevel kapcsolatban, kezdve mondjuk az Isten veled, Columbus-szal. (...)

(Hogy mennyire igy van ez, ahhoz csak annyit, hogy a font emlitett - egyebkent igen-igen intelligens - levelezopartner honapokkal ezelott, amikor eppen Roth egyik regenyerol, az Akarkirol irtam, annyit jegyzett meg, hogy "Philip Roth seggfej, de idonkent el is elolvasok tole ezt-azt".)

A Philip Roth-parhuzam egyebirant mas dimenzioban is mukodik itt: Michael Chabon (kiejtese: sej-bon, avagy angol nyelvszakosoknak: [ˈʃeɪˌbɑn]) egyik nagyregenye, a Pulitzer-dijas The Adventures of Kavalier & Clay utan 7 evvel megjelent The Yiddish Policemen's Union ugyanis - csak ugy, mint Roth Összeesküvés Amerika ellen cimu muve - a(z amerikai) zsidok tortenelmenek egy alternativ, fantazia-valtozata, legalabbis egyik olvasataban bizonyosan.

Elorebocsatom: a Yiddish Policemen's Union (a tovabbiakban: YPMU) letehetetlenul izgalmas konyv, es bar egyik kedvenc olvasmanyom, korantsem hibatlan, sot. Viszont nagy butasag es remes szuklatokoruseg lenne ezt az akar zsaner-irodalomnak is nevezheto kotetet akarmilyen merteku antiszemitizmussal vadolni. A baj nem itt van az uj Chabon regennyel. De csak sorjaban.

A tortenet alapja egy valos, bar tortenesz korokon kivul nem tul kozismert kuriozum: 1930-40 korul egy alaszkai fejlesztesi tervben az akkori amerikai belugyminiszter, Ickes javasolta, hogy a teruletet europai kivandorlokkal, fokeppen Nemetorszagbol es Ausztriabol menekulo zsidokkal nepesitsek be. Az akkor meg csak territórium statuszban levo Alaszka egyik demokrata kepviselojenek, Dimond-nak az ellenkampanya meghiusitotta a tervet, amelyet pedig mar Roosevelt elnok is komolyan fontolora vett.

Nos, Chabon regenye itt valik el a valosagtol, es kezdi meg csavaros kalandjait a "mi lett volna, ha..?" mufaj fantazia-orszagutjan.

A YPMU szerint Dimond varatlanul autobaleset aldozata lesz, az alaszkai tervek atmennek a Kongresszuson, a zsidokat letelepitik. Kovetkezeskeppen "csak" ket millio aldozata lesz a holokausztnak, viszont (a halalgyarak redukalt szama miatt folszabadult ipari hatter kovetkezteben) Nemetorszag 1942-ben legyozi a Szovjetuniot. A 2. vilaghaboru 1946-ig tart, amikor is a szovetsegesek egy Berlinre dobott atombombaval vetnek veget a vilagegesnek. 48-ban ugyan megalakul Izrael, de a fuggetlen allam hamarosan elbukik. Izrael nelkul Palesztina teruleten vegelathatatlan es remenytelen allohaboruva merevedik a kulonbozo vallasi es egyeb nacionalista csoportok osszetuzese. Kozben Alaszkaban viragzik a zsido territorium, Sitka kozponttal (valos kisvaros egyebkent), annak ellenere, hogy az eredeti szerzodes eppen 60 evre bocsatotta csak rendelkezesukre a foldet. Ez a hat evtized a regeny kezdetekor, pontosabban ket honap mulva jar le: az eppen hatalmon levo szelsojobb erzelmu amerikai elnok arra keszul, hogy 2008. januar elsejen hivatalosan es tenylegesen is visszacsatolja a teruletet Alaszkahoz.

Es ha elarulom, hogy a fonti hihetetlen mennyisegu esemenyzuhatag mindossze par szavas itt-ott-emlitesekbol derul ki a tobb, mint 400 oldalas regenybol, valamint azt is, hogy ez csak kabe a haromnegyede a folvillantott vilagpolitikai hatternek, akkor mar lehet valamennyire sejteni Chabon tortenetmeselesi tempojat.

A YPMU - ahogy irtam is mar - un. zsaner-irodalom. Vagy nem. Kerdes persze, hogy milyen zsanerrol van szo. Mert hogy egyszerre koromragoan izgalmas krimi à la Chandler es/vagy Hammett, film noir forgatokonyv, zsido csaladregeny, utopisztikus es ellen-utopisztikus tortenelmi(etlen?) fantaziajatek, szerelmi sztori, es meg sorolhatnam.

A regeny egy melyebb olvasatban, mint minden jo szoveg, sok alapkerdest feszeget. Leginkabb valahol ott a zsido identitaskeresesnel kell kutakodnunk ez ugyben: mit jelent valojaban manapsag zsidonak lenni, mit jelent a diaszpora reszenek erezni magunkat, milyen utjai vannak ennek, milyen erzes az orok szamuzetes allapota, mennyiben amerikaiak az amerikai zsidok, hogyan tekintsunk Izraelre, mint allamra, mi tortenik, ha a zsidosag tetteiben es/vagy gondolkozasaban hirtelen elfelejtkezik arrol a vallasi bolcsorol, amelyben vilagra jott, es igy tovabb, es igy tovabb. Nem konnyu dolgok ezek, es fokent: nem veszelytelen biznisz ezek vegiggondolasa es verbalizalasa (szol ki belolem a paranoias kelet-kozep-europai), nem veletlen, hogy a regeny szamtalan pontjan, a visszacsatolas apokaliptikus arnyekaban vissza-visszater a mondat: these are strange times to be a Jew.

A tortenet elmondhatatlanul szerteagazo es komplex, kozeppontjaban egy hihetetlenul bonyolult nemzetkozi politikai osszeeskuvessel plusz egy kozonseges gyilkossaggal, amelynek vagy van koze mindenhez, vagy sem. Ez utobbi esemeny egyebkent a regeny egyik legtragikusabb szála: a haszid hit szerint minden generacioban esely van a messias ujjaszuletesere, csakhogy ebben a regenyben ez a ferfiu egy szerencsetlen heroinfuggo, aki imaszijaval koti el venajat a napi belovesekhez, egy (a lubavicsi haszidokra erosen hajazo) ortodox rabbi homoszexualis fia, akit az eroszakos halal egy lepusztult garniszalloban er.

Chabon-ba azonban elsosorban mágikus nyelvezete miatt szeretunk bele (en foleg), efelol semmi ketsegem sincs. Nagyon keves olyan iro letezik a vilagirodalomban, aki ennyire konnyeden es elegansan, teljes termeszetesseggel, erzelmesen es magabiztosan kormanyozna az olvasoit egy ilyen viharosan hompolygo tortenetben. Minden es mindenki azonnal a helyere kerul, nem kell hozza egy rovid bekezdesnel tobb, de gyakorta csak egy latszolag mellekesen odavetett hasonlat vagy metafora. Figyeljunk csak (nem forditok, mert Chabon eredeti szovegenek kulonos, gyonyoru ritmusa van):

Brennan studied German in college and learned his Yiddish from some pompous old German at the Institute, and he talks, somebody once remarked, "like a sausage recipe with footnotes". A heavy drinker, unsuited by temperament to long twilight and rain.

Egyszeruen nem kepes leirni egyetlenegy rossz mondatot sem. Meg akkor is igy van, ha csak egy rendkivul izgalmas kavefozorol van szo:

The drip-filter coffe maker hawks and spits like a descrepit Jewish policeman after ten flights of steps.

Vagy mondjuk tessenek még egy olyan irot emliteni, aki annal kifejezobb metaforat kepes alkotni, mint ami ebben a mondatban sziven ut bennunket:

According to doctors, therapists, and his ex-wife, Landsman drinks to medicate himself, tuning the tubes and crystals of his moods with a crude hammer of hundred-proof plum brandy.

Kulonos, elkepesztoen pontos, hihetetlenul kepletes: egy ideges besugo bőre "as pale as a page of commentary". Vagy egy motorbicikli fölpörgő hangjarol: "[has] the flatulence of a burst balloon streaking across the living room and knocking over a lamp".

Es hat a humor. Az ironia. Az alaszkai diaszpora fovarosa, a tobb, mint 3 millios, felhokarcolokkal es fulop-szigeti stilusu, kinai fánküzletekkel telitűzdelt Sitka, ahol a sabbath-ra az eszaki feny vetul, es zsido lanyok "neger spiritualekat enekelnek jiddisul, Marx es Lincoln szovegeket beleszőve".

Mindehhez Chabon krealt egy zsenialis belso nyelvezetet, amelyben az a bizonyos, Chandler-fele noir-kolteszet keveredik a jiddissel (pontosabban azzal a jiddissel, amelyet egy hatvan eve Alaszkaban elszigetelt, fokent kelet-europai bevandorlo diaszpora beszelne - a fegyvereket sholem-nek, a viharvert zsarukat latke-nak, a mobiltelefonokat shoyfer-nek hivjak, es igy tovabb), s aminek a humor es atmoszferateremtes mellett ugyanolyan elidegenito hatasa van (allandoan emlekeztetve az olvasot a regeny utopisztikus jellegere), mint peldaul a Gépnarancs (Burgess) pszeudo-orosz szleng-szavainak. (A beszélő - szimbolikus - nevekben megbúvó ironiarol szinten lehetne irni jo par bekezdest: az egyik fo helyszin peldaul a Zamenhof nevu garniszallo, egy szinten zsido utopisztikusrol, az eszperanto nyelv kitalalojarol elnevezve; a tobbe-kevesbe pozitiv fohos keresztneve Meyer, ami ohatatlanul ideidezi az egyik leghirhedtebb amerikai gengsztert, stb.)

Anelkul, hogy magat a sztorit reszletesen elmeselnem (hatha valaki kedvet kap olvasni, es hat vegsosoron egy klasszikus krimirol is szo van), azert az gondolom, nyilvanvalo, hogy Chabon utopia-univerzuma tukrozni igyekszik azt a katyvaszt (es azokat a buktatokat es bukasokat), amit nap mint nap lattunk, hallottunk es tapasztaltunk anno bizonyos politikai korokben, elsosorban az USA-ban (es Eretz Yisroel temakorben). Amivel persze semmi baj nem lenne elvileg, sot: igen udvos olyan irodalommal (raadasul rendkivul popularis - ertsd: tomeghez konnyeden eljuto - mufaju irodalommal) talalkozni, amelyik az USA legutobbi, teljesen tragikus (kul)politikajat veszi celba (tobbek kozott), valamint azt, hogy ez hogyan is befolyasolta a hires amerikai identitaserzetet, milyen hatassal van ez a zsido nepre es nem utolsosorban a zsidok tortenelmi allam-kerdeseire.

De.

De (es ne tessenek megtudni, mennyire baromira faj nekem ezt leirni, mert egy halalosszerelemrol van szo itten az irot - mint irodalmart - illetoen) ez igy, ilyen formaban nem koser, sehogy sem az. Es ami meg fajobb (nekem szinte fizikailag az): kimondottan irastechnikailag nem az, magyaran: rosszul megirt vonal. A regenynek ez a szala - osszehasonlitva nem csak a tobbi Chabon-konyvvel, hanem a YPMU egyeb retegeivel - mondjuk az igen eros szerelmi sztorival - nagyon nem mukodik. A gonoszok (a font emlitett politikai szal szinte osszes kepviseloje) a tortenetben a vegletekig leegyszerusitett, elettelen, eletidegen, valotlanul buta figurak. Igaz, ami igaz: az iro nem egyszer telibe talal szamos amerikai politikust (indirekte nyilvan - mert azert megis csak egy zsenialis iroemberrel van am dolgunk, aki meg rosszul is nagyon jol ir), de hat ezek igen olcso es konnyu poenoknak tunnek. Ezek az emberek (az akkori amerikai adminisztracio, George W.-val az elen) valoban elrettentoek, de (talan W.-t kiveve) nem butak, sot. Faj, faj, faj, faj, nem is tudom, elmondani, mennyire, hogy igy el lett ez a vonulat tolva. Raadasul kozvetlenul ennek esik aldozatul a regeny utolso szuk harmada is, maga a klasszikus bunugyi tortenet, amely egy alaszkai garniszallobol indul, es titokzatos hatsoszobakon, gozfurdokon at huzodik egeszen a jeruzsalemi Szikla-mecsetig.

Amikor becsuktam a konyvet, az elso gondolatom az volt, hogy Chabon sokat akart markolni, es ezert kicsorgott a markabol egy csomo igazgyongy, avagy a mennyiseg miatt mar csak igazgyongy-utanzatokra futotta nehany esetben.

Mindazonaltal igen konnyu szerelembe esni Chabon hihetetlen fantaziavilagaval, amelyet a zsido miszticizmus szalaibol, felelem-toredekekbol, eroszakbol, megvaltasbol, szerelembol szo korenk es burkol be vele vilagot, eszmeket es nem utolso sorban a szivunket.

Valo igaz: furcsa zsidonak lenni manapsag. De ki is tagadhatna: micsoda remek dolga van annak, aki a kortars amerikai irodalom egyik legfontosabb, legerdekesebb es legeredetibb irojanak az olvasoja.

Kulcsszavak: irodalom

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés