Kinga Britschgi
2013. 04. 30.
Színház az egész Idő.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Egy furcsa konyvet olvastam. Mindazonaltal nem errol fogok irni most. Nem csak.

Hanem az Idorol.

Sokat gondolkozom az Idorol (csak ugy, mint a halalrol - a nem-idorol; jo, oregszem, tudom).

Regen tudjuk, hogy az Ido nyila valahonnan valahova mutat, erezhetoen az egyik legjellemzobb tulajdonsaga ez: az irany. Van itt azonban valami bizarr dolog: mig peldaul a matematika(i leiras) quasi szimmetrikusnak fogja fol (kezeli) az Idot (leegyszerusitve: oda-vissza mukodik), addig a mi letezesunk tapasztalata teljesen mast mutat: asszimmetriat.1 Valamint: az Ido "kezdetet" az Osrobbanassal kapcsoljuk ossze (mai tudasunk szerint), de vajon milyen korulmenyek (?) leteztek az Osrobbanas elott, amelyek azt eredmenyeztek, hogy az Ido folvette az iranytulajdonsagot? Vagy hogy van ez?

Letezik ugye az a jol ismert filozofiai metafora a mukorcsolyazorol, a hangyarol es az oket bamulorol. Tegyuk fol, hogy a mukoripalyan egy sportolo eppen a "halalforgast" gyakorolja, es valaki nezi ot. Es tegyuk fol, hogy a treningezo korcsolyajan egy hangya csucsul. Nyilvanvalo, hogy a kulso szemlelo szamara a korcsolyazo (es vele a hangya) porog, viszont a hangya nezopontjabol a mukoripalya forog. Namarmost: mely mozgas-tapasztalat a valodi (autentikus)? Vagy mindketto az? Elso blindre ugy tunik nekem, hogy amennyiben mind a hangya, mind a kulso szemlelo eszleli a mozgast, a tapasztalat mindkettojuk szamara existentialis erteket hordoz. Viszont (es itt mar kezdenek bonyolodni a szalak) az is igaz, hogy miutan a korcsolyazo az, aki effektive vegzi a mozgast, a hangya nezopontjat lehetne akar elsodlegesnek (autentikusabbnak) mondani. Hm.

Oke.

Tagitsuk ki ezt a kis peldat (hangya a korin + kulso szemlelo) magara a létre, es tekintsuk ugy, hogy a hangya es a szemlelo ket kulonbozo valosagban letezik (hogy folytassam a szálak gubancat: a hangya az elsodlegesben es a szemlelo a... nem tom, nem masodlagosban, hanem mondjuk: nem-elsodlegesben). Lehetseges-e, hogy a szemlelo, aki a foltetelezeseim szerint ugye a nem-elsodleges valosagban letezik (a hangyahoz-mosgaselmenyhez viszonyitva!), szoval ha ez a szemlelo alkotna meg a font (az ido nyilaval kapcsolatban) emlegetett matematikai allapotleirast, akkor az ugyanolyan abszurd es megteveszto (nem autentikus) lenne, mint amikor mondjuk mi probaljuk meg az Osrobbanas elotti allapotokat matematikailag leirni? (Es persze forditva: ha a hangya vegezne a leirast, akkor az sokkal autentikusabb lenne, leven o az elsodleges valosag resze.) Kicsit leegyszerusitve ugyanez: lehetseges-e, hogy a matematikai allapotleiras azert csodol be idonkent, mert hogy egy nem-elsodleges valosag reszekent szuletik (holott a targya, a terido maga, elsodleges valosag)? Ja igen: es vajon mindez kapcsolodik-e (kapcsolatba hozhato-e? kapcsolatos-e?) az idohoz? Es ha igen, akkor ennek mi a kovetkezmenye pontosan? Korrigalhato-e a mi nem-elsodleges valosagunk, es ennek jobb megismerese (es megertese) valtoztat-e valamin a szamunkra?

Derrida mondta a dekonstrukciorol, hogy az nem mas, mint a lehetetlen bizonyos megtapasztalasa. Ime, ahogy mondjuk en viaskodom es kuzdom az abszurddal, a lehetetlennel. Mert igaz, hogy csak kulso szemlelo vagyok, de azert a darabbeli szerepem egyuttal resztvevo szinessze is avat.

________________________
1 Ennek a menten akarok majd irni arrol a bizonyos konyvrol, ha osszejon, de nem igerem biztosra.

Kulcsszavak: filozófia

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés