Most megint zenelni fogunk egy Beirut nevu zeneszcsoporttal (ezt azert kesobb meg finomitom, a csoportot, marmint) - egy regebbi daluk kapcsan. 

Mar jo par eve meggyozodesem, hogy a vilag (még horribile dictu! a Bejrút-kornyeki vilag is - na! na! na!) sokkal boldogabb lenne, ha tobb zenemu kezdodne mondjuk ilyen ukulele pötyögtetéssel (vagy mivel), mint a Postcards From Italy-ban az hallhato.

De ez meg semmi azokhoz a trükkökhöz kepest, amit a Beirut elohuz a varazskalapjabol. Van itt minden, ami szem-szajnak ingere: kürtök, tamburin, gyors ketutem, hagyomanyos dallamvilag, szoval... Elrettento igy, elso olvasatra. Es akkor még nem emlitettem Zachary Condon énekét, a csoport motorját és agyát. Valahol ott Morrissey korul kellene rokonokat keresnunk; elnezest azoktol, akik hardcore M. rajongok, nem akarnek en lelkivilagokba tapogni, de hat ez van, tenyleg rokona a Beirut szogrol-vegrol.

Visszaterve erre a csoport-ugyre. Hat igen, az altalaban negy taggal follepo Beirut lenyegeben egy ujabb szoloban-egyuttest-jatszo formatum, viszont a nagy kulonbseg koztuk es a tobbi hasonlo kepzodmeny kozott, hogy Condon maniakusan hisz az igazi hangszerekben, tudjuk, azokban, amik meg a laptopok elott oly elterjedtek voltak, nehanyan meg emlekszunk ezekre a neha bizarr formaju, erdeti fabol es fembol meg ilyen organikus micsodakbol keszult izékre, mandolin, csello, hegedu, dobok, tangoharmonika (gitar nincs, ha jol hallom). Valamint korat meghazudtolo csalhatatlan izlessel tarsul bizonyos egyenekkel, hogy mast ne emlitsek, a Neutron Milk Hotel-bol Jeremy Barnes-t, akit mar csak azert is meg kell nevezzek, mert hogy - es ez az egyik oka annak, hogy itt irok a Beirut-rol - o a fofelelose annak a furcsa kelet-europai (!) hangzasvilagnak (lasd a szamtalan country-tipusu utohangszeres kavalkadjat), aminek persze a gyokerei inkabb Condon agyában leledzenek, mint mondjuk Csikszeredán, es megis, vagyis talan eppen ezert. (Europahoz, en bloc, viszont sok koze van a dolognak, mert amikor Condon egy szep napon hirtelen ugy dontott, hogy elege van az egyetembol, es o inkabb attelepulne Amszterdamba, ott kerult a latoterebe bizonyos balkani tipusu zenei anyag. Azota egyebkent Brooklynban el.)

Lenyeg a lenyeg, az indie tipusu zene egyik nagyon jo mai kepviseloje a Beirut, ha rabukkanunk valahol, nem szabad kihagynunk.