Kinga Britschgi
2010. 10. 29.
Nincs főbb bölcsesség. Vagy van.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

A minap AnTalk kommentje megint emlekeztetett egy gondolatkorre, ami utoljara a Master's-valasztas kapcsan kerult elo. Harom valasztasom volt, koztuk az egyik az MFA (a kepzomuveszeti Master's). A kerdest vegulis a rideg praktikum dontotte el, vagyis az, hogy melyikkel mihez is kezdhetek. A verdikt utan azert meg sokaig gondolkodtam, mert boven maradt bennem keseruseg, frusztracio es populista vilagutalat, amiert olyan donteseket vagyok kenytelen hozni, amikben mindenfele "befektetes/haszon" aranyok foszempontot jatszanak.

A gondolkodas jot tett, mert persze hamar be lehet latni, hogy a problema osregi es nem a mi korunk termeke. Idotlen idok ota szakadek tatong a "filozofalas", mint "csepuragas" (AnTalk) es a kozvetlen gyakorlati haszonnal kecsegteto diszciplinak, (vagy maskent: a "tudomanyok" es a "muveszetek") kozott. (Ennek modosult valtozata az orok bolcsesz-TTKs szembenallas es szembe allitas.)

Mindazonaltal erdekes a ketto kapcsolata. Vajon valahol, a melyben, a meggyokeresedett distinkcio nem a fiziologiai adottsagaink tunete-e? Az agy ket feltekejenek kulonbozo funkcioja es mukodese nagyon rarimel erre a jelensegre. (Gyors emlekezteto: jobb felteke = teljesseg, szintezis, erzelmek, bal felteke = felbontokepesseg, analizis, elvonatkoztatas/absztrakcio.)

Ugy tunik nekem, hogy a mi korunkban ennek a megkulonboztetesnek (amirol mostanaban inkabb "tudomanyos gondolkodas" es "kreativitas" cimszo alatt lehet hallani) az esztetika filozofiai alapjainak a hianyahoz van koze - azaz a Szepseg egy hasznalhato, mukodokepes ontologiajanak a hianyahoz. A regi gorogok (Platon, Arisztotelesz) a szepseget a zenei harmoniaban talaltak meg, amelyrol azt allitottak, hogy az a termeszet aranyaiban gyokerezik, s ezt a gondolatot kepesek voltak (tobbe-kevesbe) surlodasmentesen alkalmazni mind az etikaban, mint pedig a metafizikaban - azaz: a termeszetes szepseg (pozitiv) erkolcsi tartalmat kapott. A kozepkorban a "termeszettudomanyokat" az isteni teremtes metafizikajan belul szemleltek, vagyis minden intellektualis tudas es tevekenyseg isteni eredetunek szamitott es vegsosoron misztikus szemlelodesekhez es elmelkedesekhez vezetett. Ezzel szemben a modern kor kiabrandult naturalizmusa igen szkeptikus gyokeru: a tudas metafizikai alapjait kerdojelezte meg. A tudomanyos igazsagot (tenyeket) szembeallitotta a szepseg folszini ("veletlenszeru") illuziojaval. Ezzel aztan megszunt letezni az esztetika addigi alapja.

A posztmodern es a dekonstrukcios elmeletek (Nietzsche-tol es Heidegger-tol indulva) kiserletet tettek arra, hogy megtorjek a tudomanyos pozitivizmus hegemoniajat egyfajta nyelv-kozpontu, ugyanakkor racio-ellenes vitalizmussal. Ennek kozeppontjaban a kolteszet es muveszetek alltak, amelyek - szerintuk kiszoritjak a tudomanyos gondolkodasmodot (atveszik azok helyet). Igy aztan peldaul a posztmodern irodalomelmelet is jocskan hozzajarult ahhoz, hogy a "muveszetek" es a "tudomany" koze eket verjen. Mindazonaltal a posztmodern elmeletek kozos racioellenes elkepzeleseit az a sors varta, hogy a magukban hordozott (on)ellentmondasok miatt nem lettek igazan erosen tarthatok (barmennyire is kozel allnak szivunkhoz), kovetkezeskeppen manapsag visszatert az intellektualis vacuum egy furcsa allapota, amelyik a XIX. szazadi naturalizmusra es pozitivizmusra emlekeztet, es amelyik napjaink agykutatasainak eredmenyeit es a (kisse lebutitott) biologiai determinizmust hivja segitsegul.

Dosztojevszkij ota tudjuk, hogy "a szépséggel föl lehet fordítani a világot". Talan egy uj metafizika, amelyik kepes lesz meglatni az okot, szandekot es ertelmet a muveszet es a szepseg titokzatos egzisztenciajaban, valahogy beteljesiti majd Dosztojevszkij jovendoleset. Ez esetben uj kihivas ele kerul a melyen gyokerezo uj-pozitivista doktrina is: nekem ugy tunik ugyanis, hogy a szepseg folszini illuzio, amely egy igen komplex erohalozat strukturaja folott lebeg: az absztrakt, kozmikus nem-humanoid fizika es az erkolcsi kotottsegek nelkuli, konyortelen biologiai termeszet eroi folott.

De nincs uj a nap alatt. John Keats hallgatag (de makacs) görög vazaja mar regen folfedezte a lenyeget:

"A Szép igaz, s az Igaz szép! – sose
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!"

Es valoban.

Kulcsszavak: filozófia

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés