Kinga Britschgi
2010. 04. 22.
Az emberiség és az ő gyermekei.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Nem regen n+1-edszerre ujraneztem a Children of Men-t (nem lehet elegszer, nem is szolva a gyonyoru Clive Owen-rol, ugye), es mindig eszembe jut valami errol a fantasztikus Cuarón-mozirol. Most megint, ket dolog. 

Az egyik, hogy milyen baromi erdekes lenne a filmet a jatekelmelet egyik alaptezise menten ertelmezni. Nevezetesen, ugye, van az a kozismert jatekelmeleti allitas, hogy ha egyszeri es nem megismetlendo jatekba bocsatkozunk, akkor az az erdekunk, hogy ne kooperaljunk a jatekostarsakkal. Igen am, de ha ismetelni vágyunk, azaz ha nem egyszeri a jatek, akkor bizony azonnal vigyaznunk koll, hogy "jol" viselkedjunk. Mert hogy hosszabb tavon sajat magunknak okozunk kart (a.k.a. sajat magunkkal valo kibaszas), ha a jatekostarsakban az a kep keletkezik rolunk, hogy atvagjuk oket a palankon - vagyis jobban jarunk, ha egyuttmukodunk veluk. Nyilvan ez a(z egyik) gyokere annak, hogy az emberek tobbe-kevesbe civilizaltan viszonyulnak egymashoz, tudniillik (es most kezdek visszakanyarodni a filmhez) a jatek igen konnyen megismetlodhet holnap es holnaputan es azutan.

Nomarmost.

A Children of Men pontosan ezzel a sarkalatos ponttal foglalkozik, az idovel: mi tortenik akkor, ha a jatekbol kivesszuk az idofaktort? A nem-is-oly-tavoli jovoben jatszodo tortenetben ugyanis az emberiseg szepen, lassan kihalofelben, mert majdnem husz eve nem szuletett egyetlen egy gyerek sem. Hoppa: akkor itten az a bizonyos viselkedesi mod, amire elvileg vigyaznunk kellene a jovobeli ismetlesek miatt, szoval ez a magaviselet le van szarva - az emberisegnek igyis, ugyis befellegzett. Hogy viselkednek az egyenek, ha az elet mar nem egy orokosen megujulo (ertsd: ismetlodo) Nagy Jatek? (Ezen a szalon tovabb kellene menni a film kapcsan, az Ido szalon, mert igen erdekes es sok formaban jelenik meg benne, igazan az Ido az egyik foszereplo, vagy ugy, hogy nincs jelen, vagy ugy, hogy igen suritetten van, nem tom, ezen fogok gondolkodni még.)

A mozi eleg borzaszto, es kiabrandito valaszt ad persze: a tarsadalom az egesz vilagon alapjaiban morzsalodik szet, az egyetlen ugy-ahogy funkcionalo orszag Nagy-Britannia, de csak elkepesztoen durva rendori eroszakkal kepes fonntartani ezt az alig-mukodest, a terrorizmus a mindennapi elet termeszetes reszeve valt, satobbi satobbi.

Ehhez kapcsolodik a masik dolog, ami eszembejutott a filmrol.

A tortenetben sűrűn visszatero motivumok az állatok: Theo-t (a foszereplot, a gyonyoruseges C.O.-t) gyakran körül-üdvözlik macskak-kutyak, aztan ott van az a bizonyos kulcsjelenet, az egesz filmkonfliktus alapjelenete az istalloban egy rakas tehennel, aztan egy masik igen fontos pont a filmben annal az eromunel jatszodik, ami a Pink Floyd hires albumanak boritojan, az Animals-on szerepel (meg a malacot is lehet latni!).

Nyilvan ez a vonal a termeszet allapotjarol szol, eppen arrol, amirol font irtam a jatekelmelet kapcsan, arrol, hogy ha befuccsolt az a bizonyos tarsadalmi szerzodes, akkor olyan remes emberi korulmenyek koze kerulunk, ahol senki nem bizhat mar senkiben...

Mindezt majd megírom még pontosabban is.

P.S. Itten meg lehet tekinteni egy kabe 6 perces videoklippet ("Embedding disabled by request"), ahol Žižek beszel a filmrol - mar ha (1) sikerul megertenunk, amit mond (2) tultesszuk magunkat a kinzo dilemman, hogy ugyanis Žižek zsenialis-e ugy altalaban vagy csak egy zsenialis on-menedzselo exhibicionista (en meg mindig vivodom).

Kulcsszavak: film

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés